Ma már retro és nosztalgia, akkoriban pedig életstílus volt koszos fehér trikóban szórni a John McClane féle cinikus egysorosokat, amik nagyban meghatározták a "Te mennyire vagy faszagyerek?"- kérdéskört. Dörögtek a fegyverek, csattantak a pofonok, a hangsúly egyértelműen a maszkulin hősökön volt, akik hullahegyeken gyalogoltak keresztül cigivel a szájukban miután megmentettek egy valagnyi embert. Túszokat szabadítottak meg a rettegéstől, rezzenéstelenül vagányak voltak és füstöltek a magabiztos nyugalomtól. És bár a hurok egyre szorult a nyakukon, megkérdőjelezhetetlen volt a végső győzelmük. Ez a típusú akciófaj mára szinte teljesen kipusztult, illetve, akik még űzik, azok az utolsókat rúgják, agonizálva még párszor utoljára megvillantják a bicepszüket és acélkemény tekintettel szétszednek néhány rosszarcút miközben vicceket böfögnek az orrunkra. A '90-es években ugyanakkor ezek a figurák már előszeretettel használták az agyukat is az öklük mellett, sőt, már érezni sem voltak restek és pont ezen tulajdonságukkal maradtak meg olyan markáns alakoknak, akikkel együtt lehet érezni, ugyanakkor olyan domborodó, überfasza jellemet (ikont) kovácsoltak magukból, hogy minden pillanatukra irigy volt az ember. Most ezeket idézzük fel egy toplista keretében Johnnymoore kolléga és jómagam saját kedvencein végighaladva.

A lista ordítóan SZUBJEKTÍV, úgyhogy, ha valaki nem ért egyet, vagy éppen hevesen bólogat a listán szereplőkre, azt mindenképp ossza meg velünk.