Nemrégiben egy különös történet kapott szárnyra a világhálón…
Az éjszakai égen kavargó dühödt fellegek morogva-csapkodva szórják kikúrt nagy villámaikat a sűrűn záporozó esőben, melynek minden egyes cseppje apró, jéghideg tűszúrásként fúródik a férfi bőrébe. Egy csendes, gyéren megvilágított utcán halad lefelé, átázott cipője minden egyes lépésnél vizet fröcsköl szintén átázott nadrágjára. Néha oldalra pislant, s olyankor a takaros kertvárosi házak előkertjeiből izzó tekintetű töklámpások merednek rá, széles, ördögi vigyorba torzult képpel. Közeledik a Halloween. Micsoda következtetés. A férfi szaporábbra fogja lépteit; tudja, ha nem akar elkésni, akkor bizony sietnie kell.
Két sarokkal odébb végül belép egy nyitva hagyott kapun, végigcsörtet az udvaron, egészen a bejárati ajtóig, majd kitapogatja a csengőt a falon és egy határozott mozdulattal megnyomja. Tompán kihallatszik a csengés dallamos hangja, s néhány másodperc múlva kotorászás hallatszik, mint amikor valaki nem találja el elsőre a megfelelő kulcsot a zárhoz. Újabb néhány másodperc elteltével viszont kattan a zár, és a lassan, bizonytalanul nyíló ajtóban egy huszonegynéhány éves, hosszú, szőke hajú tünemény jelenik meg. Formás alakjára szűk farmer és még szűkebb póló feszül, kemény melle vonzó dombocskáin úgy meredeznek hetyke bimbói, mintha át akarnák szúrni a póló szövetét.
Ekkor hirtelen feltámad a szél, és őrjöngve kezdi el cibálni a járdát szegélyező fák lombjait. Aztán egyszer csak baszott nagy villám szeli ketté az eget, néhány pillanatra kísérteties fényben fürösztve a férfi kéjes mosolyra húzódó arcát. Ám e mosoly csupán részben szól a lány vigyázzban álló mellbimbóinak, a valódi ok már ott lapul a háta mögött, a kezében. Ki maga? – kérdezné Ms. Mellbimbó, de a torkát vízszintesen átmetsző penge beléfojtja a szót. Vér buggyan ki a száján és ugyancsak vér ömlik ki újdonsült szájából is, ami széles, sötét vigyorként tátong az álla alatt. Formás kis teste hörögve-reszketve nyúlik el a padlón, a férfi pedig gondolatban már egész máshol járva, magabiztosan lépi át a küszöböt, s a még mindig haldokló Ms. Mellbimbó végtagjait arrébb rugdosva bezárja maga mögött az ajtót.
A hallból egy szűkös folyosóra érve a tévé zaja üti meg a fülét. A hang irányát követve hamarosan egy tágasabb helyiség bejáratához oson, ahonnan vibráló fény szűrődik a folyosóra. Az ajtó félig nyitva, így óvatosan bedugja a lány vérétől mocskos fejét a nyílásba, és meglepődve konstatálja, hogy épp farkasszemet néz egy legalább három szekrény szélességű és magasságú hegyomlással, aki a tévé előtti kanapén elterülve vág olyan értetlen pofát, mintha a Loch Ness-i szörny akarna rásózni valami gagyi bizsut 3 dollár 20 centért.
A férfi cselekszik előbb; belöki az ajtót és hatalmas lendülettel ront rá a lassan kapcsoló Mr. Hegyomlásra, akinek már éppen sikerült volna talpra kecmeregnie, amikor a kés beleszalad a hasába és végigszántja a törzsét egészen az oldaláig. Mr. Hegyomlás elkerekedett szemekkel bámulja a drága perzsaszőnyegre ömlő beleit, majd szemei fennakadnak és úgy a padlóra zuhan, hogy a föld is beleremeg. A férfi zihálva törli bele kését nadrágja szárába, majd körülnéz a szobában. Vértől és csapadéktól mocskos haja csapzottan simul a koponyájára, miközben tekintete idegesen pásztázza végig a bútorokat.
Mivel nincs itt, amit keresett, elindul a folyosó felé, ahol egy rövid lépcső vezet az emeletre. Ott benyit az első ajtón, majd visszacsúsztatja kését az oldalán függő tokba. Azonnal meglátja az asztalon terpeszkedő notebook kijelzőjének sápadt fényét, s hirtelen a várakozással teli izgatottság gyermeki érzése tör rá, de olyan intenzitással, hogy alig bír uralkodni magán. Lehuppan az asztal előtt álló irodai székre, és ujjai rögvest lázas táncba kezdenek a klaviatúrán, majd leüti az ENTER-t, és a betöltődő képernyő látványa egy röpke másodpercnyi bódító nyugalommal árasztja el az egész lényét. A nyugalom halvány szövete azonban egy pillanat alatt felszakadozik, hogy elméjét maradéktalanul elöntse valami beteges, perverz öröm. Arcizmai őrült vigyorba rándulnak, és végül éles hangon, torkaszakadtából felüvölt:
Akkor eme kis előjátékot követően vágjunk is bele: Az elkövetkező két napban elárasztjuk a blogot mindenféle rémséggel, vérrel, szörnyszülöttel, elkárhozott lélekkel, vagyis mindennel, ami horror, úgyhogy kurvára érdemes lesz velünk tartani, már aki érez magában elég spirituszt. Reméljük, minél többen bekukkantotok majd hozzánk, mert a cikkek és a játékok kapcsán is számítunk az aktív jelenlétre, ami magában foglalja a szorgalmas kommentelést is, nélkületek ugyanis nem működik a dolog, szóval hajrá! Ja, és persze boldog Halloweent minden kis idetévedő gézengúznak! Kezdődjön hát a Mediaviagra Halloween Horrorfest!
