Ha eddig nem lett volna totál nyilvánvaló, így 9 rész után érdemes elmondani, hogy a sorozatnak új showrunnere van. Persze ez azért nem minden, de hogy idén mindössze egyszer leptek meg - mondjuk akkor hatalmas módon - az talán... nem is lenne akkora baj. Mármint a fordulatok mindig jelen voltak, de nem tonnaszám, hiszen a dramaturgia többi velős részét az erkölcsileg olykor pengeélen táncoló párbeszédek, kérdéskörök, vadiúj, több elemből összegyúrt karakterek szolgáltatták. A hatodik évad eddig ebből a szempontból nem mondható csúfosnak, vagy kifejezetten ócskának, hiszen vannak új karakterek, van dinamika, és abszolút átlagon felüli továbbra is Miami sorozatgyilkosának aktuális kalandsorozata. Csak valahogy kicsit sótlan és kiszámíthatóbb. Michael C. Hall ettől függetlenül méltán igényelt 1 millát az elkövetkezendő két évadra, hiszen ha ölni kell, akkor azt fizessék meg, nem igaz? Spoilerség a tovább után.
Nem volt még egy olyan sorozat, amely a tesztoszteronnal dúsított macsó humort ennyire életszerűen adagolta volna a lüktető dráma közé. Két szívatás között a 62-es egység vérprofi tűzoltói viszont égő házakból rohangáltak ki-be, hogy mentsenek gyereket, felnőttet, öreget, fiatalt, bárkit akit még lehetett, mert ez a dolguk. Dennis Leary és Peter Tolan 7 évados szivatás-szenvedés kálváriájában voltak mélypontok és az utolsó szakaszban bizony elég erőteljes minőségi és financiális gondok is adódtak, mégis méltóképp tettek pontot a végére. Tommy Gavin irreálisan eltorzult alkoholista lelke elért a végszóhoz. Egy korty viszkit mindenki elszürcsölhet érte.
