Nem, nem egy új Romero-filmről van szó, hanem a 2010-es év talán legmegosztóbb animesorozatáról, ami azonban tény, hogy tagadhatatlanul magán viseli a rendező úr munkásságának hatását, így feltehetően a címválasztás sem csupán a véletlen szüleménye. A klasszikus zombifilmek viszont csak az alapját képezik a műnek, amik kiegészülve a japán stílusjegyekkel egy olyan érdekes sorozattá állnak össze, melyben a vér és az erőszak mellett helyet kap a harcművészet, a humor, a dráma, és még némi túlfűtött erotika is.

Egy egészen átlagosnak tűnő nap virrad Japánra, ami egészen addig átlagos is marad, amíg az egyik gimnázium kapujához csoszogó magányos zombi meg nem kóstolja az őt elzavarni szándékozó tanárokat, elszabadítva ezzel egy halálos vírust az iskola egész területén. Nem kell sok, hogy kitörjön a pánik, ám amíg a sorjában átváltozó diákok egymásból falatoznak, néhány túlélő összefog, és egy kicsi, ám annál elszántabb csapattá kovácsolódva sikerül kijutniuk az iskolából - az igazi izgalmak azonban még csak eztán kezdődnek…

A csapat kezdetben hat főt számlál – a jóképű, megbízható főhőst, a fegyvermániás geeket, az okos lányt, a bunyós lányt, a főhős gyerekkori szerelmét, valamint a nagymellű iskolaorvost -, de később csatlakozik hozzájuk még egy kislány is, ill. annak kutyája. Ők harcolnak vállvetve az élőholtak szűnni nem akaró seregeivel, a cél érdekében pedig mindent bevetnek, ami a kezük ügyébe kerül, legyen az baseballütő, szögbelövő, szamurájkard vagy akár egy illegálisan összetákolt mesterlövészpuska.

Ezek a harcok képezik a HotD szívét-lelkét; a gyönyörűen animált, dinamikus, mai divatnak megfelelően lassításokkal teli összecsapásokat ráadásul néha rockosabb, néha elektrósabb, de mindig tökéletesen passzoló dallamok varázsolják még energikusabbá, a szereplők arcára, az épületek falára és az egyéb helyekre literszám fröcsögő vér pedig csak még szórakoztatóbbá teszi. Csakúgy, mint a miniszoknyák takarása alól félpercenként előkerülő bugyik – hiszen a sorozat az ecchi (erotikus) műfajába is tartozik, így a szüntelenül ugrabugráló tejcsárdák mellett gyakori az ún. pantsu-shot, azaz a bugyivillantás. Az ecchi vonatkozás egyébként nem merül ki ennyiben, sőt, ez csak a kezdet, az akcióáradat ugyanis időnként megszakad, hogy teret adjon egy kevés drámának, időnként pedig a nem is olyan kevés fanservice-nek (a fanservice alatt olyan vicces és/vagy erotikus jelenetet kell érteni, ami nem viszi tovább a cselekményt, csupán a néző szórakoztatása a célja).

Sajnos néhány negatívumot is kénytelen vagyok megemlíteni, hiszen mint mindennek, a HotD-nak is megvannak a maga gyengepontjai. Az erős kezdést és a továbbra is érdekfeszítő folytatást követően az utolsó harmadára elfárad a sorozat, és leereszt, mint egy lufi, melynek száját ügyetlen kezek csomózták össze. Ami a karaktereket illeti, lehetnének valamivel egyedibbek és élénkebbek, mert bármennyire is szokatlan témájú a sorozat, egyik figurája sem annyira emlékezetes, hogy kultikussá nője ki magát az évek múlásával. Ezen kívül még a megrajzolásuk is hagy némi kívánnivalót maga után, ugyanis a közeli képek szépen kidolgozottak, tökéletesen hozva a 2010-es színvonalat, ám ahogy távolodik tőlük a kamera, úgy válnak egyre elnagyoltabbá (és néha ezzel együtt gagyibbá), ez pedig főleg a zombik esetében tud zavaró lenni. A hibák és hiányosságok viszont ne tántorítsanak el senkit, mert ez egy nagyon jó sorozat, ami kihagyhatatlan a zombik és a horror kedvelőinek.

Ha kíváncsi vagy, milyen lenne egy Romero-film animében, melyben gimnazisták szállnak szembe a húsra éhező zombihordákkal, miközben folyamatosan fröcsög a vér és villannak a bugyik, akkor a Highschool of the Dead pontosan neked lett kitalálva. A MADHOUSE stúdió gondozásában készült sorozat 12 résznyi vérengzést tartogat az arra éhezők számára, és ha minden igaz, már nem kell soká várnunk a második évadra sem. 7/10