Luis Bacalov and Rocky Roberts - Django (Django & Django Unchained)

Hetek óta pörög a fejemben és a lejátszómban egyaránt Luis Bacalov elképesztően hangulatos balladája, amely az eredeti Franco Nero hurcolta koporsós nyitányban is legalább annyira életre kel, mint Tarantino rabszolgamenettel kezdődő intrójában. Melankolikus, férfias, tragikus és gyönyörű. Enjoy!

Emiliana Torrini – White Rabbit (Sucker Punch)

Nem sok filmnek sikerül annyira megosztania a közönséget, mint Zack Snyder Álomháborújának, azzal azonban kár lenne vitatkozni, hogy a film soundtrackje valami zseniálisan lavíroz az édes álmokat megidéző lágy dallamok és a rémes víziókat felszaggató, már-már őrjítően vad ritmusú dalok között. A következő öt percben Emiliana Torrini vezet el minket az álmok világába a nyúlüregen keresztül; vessétek rá magatokat!

The Whistler - The White Buffalo (Sons of Anarchy)

Az ötödik évad tizenkettedik részében ez a dal egyszerűen kimetszi a szíved miközben folyik az a bizonyos rituálé, amely egy embert a semmivel, a nullával tesz egyenlővé, azzal, hogy megfosztja mindattól, amiben valaha hitt és amit valaha szeretett. Az a fájdalomittas füttyszó pedig mintha a vadnyugatra citálná lelkünket, analógiát vonva a lovas, tökös-férfias cowboyok és a motorháton döngető bőrdzsekis vagányok között.

Cassie – My Town, My City (skins)

A második évad 9. részének végén bukkant fel ez a dal, melynek gyönyörű zaklatottsága szinte szalagjaira hasítja az ember lelkét, amit még a sorok közt bujkáló remény szövetei sem képesek befoltozni. Szívfájdító dal összetört emlékekről és meghasadt álmokról.