Valószínűleg mindenki hallott már Godzilláról, hiszen a gigászi szörnyeteg számtalan filmben, sorozatban, regényben ütötte már fel a fejét. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy mi ihlette meg a japán filmeseket az ’50-es évek elején, aminek következményeképp megteremtették minden idők legnépszerűbb őshüllőjét. Ezzel a bejegyzéssel egy átfogó képet szeretnék adni Godzilláról, a kaiju-eiga (szörnyfilm) műfajának megalapozójáról.
Bármilyen hihetetlenül is hangzik, a Godzilla alapötletét egy igaz történet szolgáltatta, méghozzá a Daigo Fukuryu-Maru (Szerencsés Sárkány 5.) nevű halászhajó 23 fős legénységének szomorú esete. 1954 márciusának első napján szokásukhoz hűen kihajóztak a tengerre, ám valamilyen oknál fogva eltévedtek, és a Bikini-szigetek közé keveredtek, ahol balszerencséjükre az amerikaiak éppen kísérleti nukleáris robbantást hajtottak végre. A halászok túlélték ugyan a robbanást, de a sugárzás elől nem menekülhettek; hazatérésük után sorra megbetegedtek, majd egyikük hat hónapnyi szenvedés után meghalt. Utolsó szavai a következők voltak: „Imádkozom azért, hogy én legyek az atom- vagy hidrogénbombák utolsó áldozata”.
