Jack Nicholson nemcsak a világ egyik leghíresebb színésze, hanem egyúttal minden idők egyik legnagyobb nőcsábásza is. Egyszer, a Playboy-villa inasa egy ott rendezett buli alkalmával arra lett figyelmes, hogy éjjel 2 tájékán Jack egy 25 év körüli, magas, szőke csajjal az oldalán megjelent a kertben - ahol a mutatósabb kocsikat szokták elhelyezni -, majd rövidesen egymásnak estek. Méghozzá egy 1952-es Jaguar Roadster motorháztetején. „Mindketten tökrészegek voltak” – emlékszik vissza az inas, aki még jobban ledermedt, amikor megjelent előtte a Jaguar tulajdonosa. James Caan volt az. Az inas először azt hitte, ki fogja nyírni, amiért nem tesz semmit, de amikor mentegetőzni kezdett, Caan csak ennyit mondott: „Fiam, evés közben nem vesszük el a húst az oroszlántól”.

Woody Harrelson apja hivatásos bérgyilkos volt. A tökös keményfiúkat, gyilkosokat (ld. Született gyilkosok) filmjeiben előszeretettel alakító Woody apja megrögzött szerencsejátékosként óriási adósságot halmozott fel a ’60-as években. Ekkor került kapcsolatba a szicíliai alvilággal, s kezdte el tartozásait fizetett gyilkosságokkal fedezni. Woody 7 éves volt, amikor apja elhagyta a családot, és 12 éves koráig nem is hallott róla. Akkor azonban egy gyilkosság gyanúsítottjaként tűnt fel a hírekben. Woody így emlékszik vissza a Guardiannek adott 2012-es interjújában: „Csak ültem ott és azon agyaltam, hogy ez nem lehet egy másik Charles V. Harrelson. Úgy értem, ez az apám! Durva felismerés volt.” Charles Harrelsont végül 1979-ben, egy szövetségi bíró meggyilkolásáért ítélték életfogytiglani szabadságvesztésre, amely tettéért mellesleg 250.000 dollárt kapott a megbízótól. Érdekesség, hogy Kennedy elnök meggyilkolását is bevallotta, bár ezt nem tudta bebizonyítani. ’95-ben szökni próbált, de lebukott. 2007-ben szívrohamot kapott, és a coloradói Supermax nevű szuperbiztos börtönben halt meg, ahol válogatott bűnözőket tartanak fogva. 

A bárányok hallgatnak c. filmet eredetileg Gene Hackman rendezte volna. Ő és Jodie Foster már a regény megjelenésekor a történet megszállottjai voltak, Hackman ráadásul nemcsak a rendezői székre pályázott, hanem Hannibal karakterét is ő akarta eljátszani. Végül a lánya beszélte le a filmről, aki túl durvának találta a sztorit. Így került a képbe Jonathan Demme, aki viszont Jodie Foster helyett Michelle Pfeiffert szerette volna megnyerni Clarice Starling szerepére, ám ő visszautasította az ajánlatot, szintén az erőszakos tartalomra hivatkozva. Maradt Foster, akinek színészi képességeiben nemigen bízott Demme, méghozzá annyira nem, hogy rögtön 300 másik színésznőt is megkeresett a szereppel kapcsolatban, ám egyiknél sem járt sikerrel.

A főiskolán Harrison Ford csak azért vett drámaórákat, hogy könnyebben csajozhasson, hamarosan azonban egészen megszerette a színészetet. Később Los Angelesbe költözött, ahol kisebb szerepeket kapott ugyan, ám ez nem volt elég arra, hogy eltartsa családját, ezért könyvtári szakkönyvekből kitanulta az ácsmesterséget. Talán még ma is bútorokat farigcsálna, ha 1975-ben nem járt volna arra egy bizonyos George Lucas, amikor Ford éppen a filmstúdió kapuján dolgozott, s kérte volna fel, hogy a Star Wars szereplőválogatásán olvassa már fel Han Solo szövegeit, hogy addig ő lecsekkolhassa a különböző szerepekre jelentkezett színészeket. A felolvasásokon jelen volt egy bizonyos Steven Spielberg is, akinek annyira megtetszett Ford stílusa, hogy felvetette annak az ötletét, hogy mi lenne, ha megkapná Solo szerepét? Lucast nem kellett sokáig győzködni, így Harrison Fordra végre rámosolygott a szerencse, és elindult a világhírnév felé. Néhány asztalosmunkája egyébként még ma is megtalálható Hollywoodban. 

A Tom Yum Goong – A sárkány bosszúja c. thaiföldi harcművészfilmben Jackie Chan úgy cameózott, hogy jelen sem volt. Amikor a filmben főszerepet játszó Tony Jaa megérkezik Sydney-be, a repülőtéren kis híján összeverekszik egy járókelővel, aki kísértetiesen hasonlít Jackie Chanre. Egy ideig méregetik egymást, majd rájönnek, hogy nem kell a balhé, összevigyorognak és továbbmennek. A hasonmást Jackie Chan egyik dublőre alakította, a jelenet pedig egy apró és humoros tisztelgés Tony Jaa részéről példaképe irányába. 

A Gyűrűk Ura Trilógia forgatása nem telt felhőtlenül az Aragornt alakító Viggo Mortensen számára. Abban a jelenetben például, ahol azt hiszi, hogy meghaltak hobbit barátai és dühében belerúg egy sisakba, majd felüvölt, a valódi reakcióját rögzítette a kamera, miután a sisak két lábujját is eltörte. Egy másik jelenet felvételekor a fél fogát csapták ki egy kardmarkolattal. A Két Torony egyik csatájának végén pedig, amikor a szerepe szerint egy folyóba zuhan, a valóságban egy örvénybe keveredett és majdnem megfulladt. De nemcsak a forgatásokon, hanem azok szüneteiben is rájárt a rúd. A fekete lovasokat játszó színészek mind megszállott szörfösök voltak, s amikor egyszer Mortensent is magukkal vitték, az rögtön úgy megfejelt egy szörfdeszkát, hogy sérülése miatt egy időre szüneteltetni kellett a forgatást. 

Heath Ledger a Joker szerepére való felkészülést egy hotelszobában végezte, ahová több mint egy hónapra száműzte magát, hogy a tükör előtt gyakorolva tökéletesítgesse a karakter testtartását, mozgását, különböző gesztusait. Még jegyzeteket is készített, amikbe leírta Joker gondolatait, ill. olyan dolgokat, amiket szerinte Joker viccesnek találna (pl.: AIDS). A karakter személyiségének felépítéséhez sok mindent felhasznált, először átrágta magát néhány olyan klasszikus képregényen, mint a Killing Joke vagy az Arkham Asylum, de a Mechanikus narancs főszereplője, Alex és Sid Vicious személye is inspirálóan hatott rá. 

A Carlo Pedersoli néven született Bud Spencer afféle csodagyerek volt: kimagasló intelligenciáról tanúbizonyságot téve 5 évesen kezdte az iskolát és 16 évesen már egyetemre járt. Sportban is jeleskedett: 8 évesen kezdett el úszni, mell- és gyorsúszásban több bajnoki címet nyert, továbbá ő volt az első olasz, aki a 100 m-es gyorsúszást kevesebb, mint egy perc alatt teljesítette. Tagja volt az olasz vízilabda-válogatottnak, utolsó mérkőzését a magyar válogatott ellen, Budapesten vívta (a magyar csapat nyert 7:3-ra). 

Sir Arthur Conan Doyle, Sherlock Holmes alkotója a különc nyomozó figuráját egy Dr. Joseph Bell nevű orvosról mintázta. David Shore, Dr. House teremtője pedig Sherlockról mintázta szintén különc orvosát. Shore saját elmondása szerint nagy rajongója Doyle detektívtörténeteinek, így nem meglepő, hogy rengeteg hasonlóság fedezhető fel a két karakter között. 

A South Park első, Cartman anális beültetése című epizódja az egyetlen olyan rész, ami számítógépes animáció nélkül készült. Pénz (és rajztehetség) hiányában ugyanis Matt Stone és Trey Parker papírból kivágott figurákkal dolgozott, s stop-motion technikával szörnyen lassan haladva készítették el az első epizódot. A későbbiekben már Mayával keltették életre a CorelDRAW-ban rajzolt figurákat, de a stop-motion technika darabos mozgása annyira megtetszett nekik, hogy átemelték a számítógéppel készített részekbe is. Az új módszer felgyorsította a munkafolyamatot: hónapok helyett most már csupán 3-4 napig tart egy South Park epizód elkészítése. Ennél fogva pedig a senkit és semmit nem kímélő, nemtől, vallástól, etnikumtól függetlenül mindenkiből céltáblát csináló Stone-Parker duó azonnal képes reagálni a világ történéseire, így a következő részben már szét is cincálják a legaktuálisabb eseményeket. Polgárpukkasztó, botrányos stílusuknak köszönhetően azonban előfordult már, hogy betiltottak egy-egy részt még a vetítés előtt. A gyors munkafolyamatnak köszönhetően ezért nem ritka, hogy egy-egy epizódot 4-5 alternatív változatban is elkészítenek, és csak az utolsó pillanatban dől el, hogy melyik kerülhet adásba.