Frank Darabont nélkül ugyan, de ma este ismét harapnak majd a zombik, másfél órás kezdőrésszel ráadásul. Állítólag az előzetes kritikák jó évadot rebesgetnek, és az első évad végén ide-oda tekergő történések után van min javítaniuk. Ugyanakkor 13 részben valószínűleg sokkal alaposabban kibontják majd a cselekményszálakat. Az AMC kicsit kitol a nézőkkel, mert miután leadtak 6 részt, afféle kényszerszünet miatt az évad második felét csak február 12-től láthatjuk. A tovább után lévő első videó a türelmetleneké, akik nem bírják kivárni a startot, azok rögtön megnézhetik a premier első 5 percét. A második videó egy másfél perces promo, ami alapján ez az évad köröket fog verni az elsőre. A poszt-apokaliptikus atmoszféra fel fog zabálni mindenkit. A premierről írunk majd.

A WD készítői nem sokat pöcsöltek: az október 16-án startoló második évadhoz kidobtak egy majd 5 perces előzetest. A sorozat megint tele lesz tunkolva minőségi drámával, az már most látszik, de hogy a suspense - lásd itt - mennyire lesz magasra tolva, az az utolsó 1 percet elnézve nem kérdéses. És persze nem elfelejteni, hogy az első évad mindössze 6 epizódot kapott, a másodikra viszont már 13-at kért a csatorna, szóval lesz idejük bőven mindenre: a zombiirtástól kezdve a legfeketébb emberi mélypontok kibontásáig. Horrordráma-profizmus. 

Promozzák a második évadot, semmi extra, de a zombifüggők úgyis velünk vannak. Aki pedig homokba dugta eddig a fejét, annak itt van a pilotkritika meg az évadról való írásunk.

Igen meg, de azt kell mondjam őszintén, hogy ettől a finálétól nem estem hasra. Sőt, néha picit lehetett unni is, de erről inkább majd később. A pilot szinte az ellenkezője volt ennek az évadzárónak, persze nyilván nem véletlenül söpörte be az AMC legjobb nézettségét. Az első két rész, eszméletlen nagy zakatolással robbant be, aztán áttértek a drámai részre, hiszen a képregénynek is az a fő irányvonala. És maradtak is annál, amire persze számított, aki picit utána nézett a dolgoknak. Meg hát amúgy sem lehetett végig tartani az eszeveszett zombiölést és menekülést ilyen magas szinten, ahogy elkezdték.


Bekattant, mert vége az évadnak.

A történetről (az első linken lehet többet olvasni) annyit, hogy a posztapok és zombifüggők vágyálmait teljesítette Darabont, amikor elvállalta a Walking Deadet. Az más kérdés, hogy ebben a 6 részben nem foszlottak e szerte ezek az álmok. Na de térjünk picit a sztorira: kihalt kisváros, sétáló hullák, túlélők. Ismerősen csenghet ez a posztapok-függők számára. Rick seriff a központi karakter, akin keresztül bemutatják nekünk a kialakult helyzetet. Majd később csatlakoznak a túlélők, rokonok és a nyakunkba zúdul a dráma. Mert ugye van, hogy az ember gonoszabb, mint az esetleges zombik jelen esetben.

A drámai tematikának két jelentős pontját éreztem, az írók és a szereplők részéről. Egyrészt Rick (Andrew Lincoln) karakterét sikerült a legjobban szinten tartani, ehhez pedig nem lettek volna elegek csak az írók. Jól teljesített ebben a szerepben, nem lett mintaszerű vagy ilyesmi, de amit el lehetett tőle várni, azt szerintem hozta. Volt, aki nem tudta ezt teljesíteni, pontosabban (Andrea) Laurie Holden volt nekem idegesítő többször, főleg abban az ominózus részben, amikor nagy hangsúlyt kapott (aki látta tudja miért). Ezért megörültem, amikor a fináléban felcsillant a remény, a kiiktatására, de sajna nem kegyelmeztek meg. Nem jó színész a csaj, ellenben az áruló barát John Bernthal annál jobban vergődött itt a végén, kifejezetten kellett ez a fajta karakter bele. A többi túlélő pedig hozta a normát.

Akkor térjünk rá erre a 6. epizódra, ami gyenge lett, mint egy harmatos hajnalon ébredő másnapos egyetemista. Vagy valami ilyesmi. Csak azt akartam ezzel mondani, hogy nulla volt az izgalmi faktora, ami hát azért elkélt volna, ha már ezzel vonulnak hosszabb szünetre. Dumáltak a végről, hogy már semmi nem maradt, amiért érdemes tovább küzdeni, bemutatták, hogyan öl a vírus, majd egy kellemes zenére leléptek a képernyőről. Nem az, hogy túl rossz rész lett volna, csak nem illett ide a végére, mindössze ennyi a kifogásom.

A gyengülés ellenére továbbra is azt kell szajkóznom, hogy ku*vajó a WD és nézze mindenki, aki még nem adta be a derekát. A következő évadra nem kaptunk semmi olyan lényeges kérdést, ami miatt jelölgethetnénk a naptárban a napokat, mert tényleg az van benne, hogy sok irányba mehetnek. Visszatérő karakterek meg egyértelműen jönnek majd (Saw-Merle, és a feka apa-fia páros).

8/10 kijár az évadra, hétről hétre jó volt nézni, mit hoz ki Darabont a képregényből, és eddig dicsérni tudom, a néhány hiba ellenére is. Meglátjuk mit tartogat a második évadra. Azt mondom még ide a végére, hogy jobban fel kéne pörgetnie a drámát, feszült izgalommal, olyasmi cselekménnyel, amit a táborban mutatott, amikor meglepték őket a sétálók. Ilyesmivel kellett volna lezárni az évadot. Az ütött volna. De azért így is kötelező anyag.

Hétfőn finálé emberek! Belegondoltam milyen lesz annak, aki majd darálja, mikor kijön az utolsó rész is, és hát, biztos kurvajó lesz egy adagban lenyomni, de így az izgalom talán jobban fenntartja magát. Pl most is, ahogy befejezték az anyád!haddnézzemmár érzés keringett bennem. Mivel most csak pár sorban írok (ahogy a címke is mutatja), a részről annyit, hogy végre erőteljesen működött a dráma. Most teljesen átjött minden, azt pedig mondanom sem kell, hogy a Walking Dead nagyon sok posztapok filmet elküld a búsba, annyira profi.



Jövő héten uccsó rész, tehát majd jövök az évadkritikával.

Most érzem igazán, hogy függő vagyok. De ha ennyire képes egy sorozat a vérnyomást az egekbe pumpálni, a feszültség pedig úgy fojtogat, mint Trinity killer a Dextert, akkor azt hiszem érthető, hogy miért nézném 220-al a következő WD epizódot.

"Nice moves there, Clint Eastwood!"


 
Az a helyzet, hogy alig hagy lélegzethez jutni, csak épp annyira, hogy ne kezdj el fuldokolni. Darabont nem egy részre szerződött, nem csak a pilotban rakta magát oda, hogy az AMC álleesve rendelje be a részeket, hanem egy kőkemény túlélődrámát faragott a képregényes alapanyagból. Amit eddig mesterien mutat be. Nem ugranak elő minden sarkon a zombik, nem az eszetlen öldöklés ömlik ránk, hanem a kimért és a pánikon uralkodni próbáló maréknyi túlélő ésszerű cselekedeteit láthatjuk. Ami simán szülheti azt a megoldást, ami undorító és erkölcstelen, de a helyzet megköveteli és beválik. (Igen, a címre utaltam most).

Ez a bekezdés halványan spoileres lehet, szóval ugorj ha még nem láttad.

Valahol ugye ott hagytak minket kiéhezve, hogy Rick (a seriff) a tankban ragadt egy nagy kupac sétáló zombival a nyakában, a rádió pedig megszólalt, valaki figyelte. Innen folytatva haladunk tovább, és Rick végre találkozik újabb túlélőkkel, de önhibáján kívül jó nagy szarba is keveri őket. Végeredményként tehát fogy az idő, a zombik egyre fenyegetőbb közelségben vannak, így hát, jön a kényszer és az ész ötvözésével az ötlet: guts. Többet nem is mondanék, maradjon meglepetés, annak aki még esetleg nem tudta megnézni.

Több helyen olvastam, hogy sokan a karakterizálást és drámára fektetett hangsúlyt sokalják egy picit, esetleg több zombiírtást várnának. Nekem ebben a formában pont jó minden, sőt, kifejezetten örülök, hogy megvan a kellő dráma, a karakterek érző lények, akik negatív vagy pozitív tulajdonságaik ellenére ugyanúgy követnek el jó tetteket és rosszakat egyaránt. A legkorrektebb pedig, hogy nem lövik el az idióta cselekedetes sablonokat, amit a zombifilmek javában használnak.



Az újonnan feltűnt arcok közül Michael Rooker igazi badass meglepetést hozott, a többiek közül sem lógott ki senki. Andrew Lincoln továbbra is folyamatosan bizonyítja, hogy fekszik neki a főszerep, és úgy tud egyszerre kemény és ésszerű maradni, hogy megkedvelteti magát. Eddig kitűnő választásnak bizonyult.

Ideírom a végéhez, hogy a zene (Rock'nrolla) és a final scene ütött, a soundtrackek tökéletesen passzoltak a hangulathoz eddig. Amúgy ez az utolsó jelenet szerintem mindenki fejében megfordult már, pont ezért talált be rendesen. A pontszám akörül mozog, amit a pilotnál adtam, és szépen lassag ballag felfelé. Meglátjuk mi lesz a vége. Örömhír pedig, hogy a csatorna berendelte a 13 részes második évadot.

Frank Darabont munkássága önmagáért beszél, hiszen olyan műveket szállított eddig nekünk, mint A remény rabjai, a Halálsoron, vagy az egészen profi szinten működő sorozat, a The Shield (itthon Kemény Zsaruk). Ezért joggal örülhetett minden film és sorozatbuzi, amikor Darabont magára vállalta a Walking Dead című képregény átültetését tévésorozattá. És akkor lett csak még nagyobb ez az öröm, amikor úgy egy hete kiszivárgott az első rész a netre, aminek a premierjét az AMC stílusosan Halloweenkor tűzi műsorára.

Bevallom én ezelőtt nem halottam a képregényről, viszont utána néztem és azonnal megtetszett a története. Egy kisvárosban játszódik, ahol a Seriffhelyettes bekap egy golyót, amitől kómába zuhan. Amikor magához tér, tök üres a kórház, 28 nappal később effektus bevillan, a városban temérdek számú hulla van, felborított autók, kihalt épületek és sétáló zombik vesznek körül mindent. Miután összeszedi magát főhősünk, elkezd a családja után kutatni, akik vélhetően Atlantába menekültek, mert úgy terjedt a hír, hogy ott van egy menedékhely. A posztapok függők már biztos rákacsintottak, ha mégsem akkor hamar tegyék meg, mert ez lesz az a sorozat, amit nehéz lesz ott hagyni. Ráadásul azt se felejtsük el, hogy mindössze 6 részes lesz az első évad (2. évad berendelés?).

Darabont mester pedig, pengeéles kezdéssel szolgált számunkra, a kisvárosi zombikkal. Nem őrülten zakatoló zombiapokalipszist kell elképzelni, hanem egyenletesen zajló kerek történetet, ami hangsúlyosan a szereplők helyzetére, érzéseire koncentrál. Mindezt oly módon teszi, hogy érezzük azt az érzelmi terhet, amit a karakterek vállára helyez, mellette viszont eszeveszetten tudjuk élvezni, mikor baseballütővel laposra verik, a blend-A-med mosolytól megfosztott élőhalottak díszes társaságának egy tagját. Vagy azt, ahogy egy pisztollyal bevitt fejlövést lassítva szemlélhetünk. A pilot ehhez mérten nincs teletömve akciójelenetekkel, viszont amiket látunk, azokkal felrakták a lécet 10 emelet magasra, ráadásul még teletömték őket feszültséggel. Az utolsót hegyesre csiszolva, ahol már azt mondtam magamban, hogy "na ne!". Aztán megfejelték még egy picit, és már csak tényleg annyit tudtam kibökni, hogy ez hatalmas sorozat lesz. Aminél az epizód végéhez érve már tolnád be a lejátszóba következő részt.

Persze a pilot sosem egyszerű munka, hiszen több dolgot kell egyszerre megismertetni a nézővel, úgy hogy egyik se legyen elkapkodva mégis mindenre jusson idő. Darabont szinte teljesen eleget tesz ennek, nem hagyja unatkozni a nézőt, még akkor sem, ha néhány klisé ismerős lehet a posztapok kedvelők számára. Ezek mit sem vonnak le az értékéből. A fényképezése és a színvilága szintén csillagos 5-ös, abszolút passzol a kisváros kihalt hangulatához. A végén bevágott soundtrack pedig csak megkoronázza az egészet, egy kis adag iróniával.

Most lehet sokaknak úgy tűnik, hogy tövig benyaltam a sorozatnak "pedig ez csak 1 rész" mondhatnátok, de az az igazság, hogy kilóra megvettek vele. Nem is húznám tovább a kedves olvasó drága idejét, hiszen tudom, már alig várja, hogy megnézze a sétáló holtakat. Egy pontszámmal zárom a végét ami 8/10 lett, és azzal, hogy nézzétek, mert k*rvajó!