Manapság ha valaki újat, egyedit, meglepőt akar mutatni börtönfilmes témában, annak igazán meg kell erőltetnie magát. A börtön-zsánert ugyanis a filmipar igen cafatossá koptatta az évek során, amitől elvonatkoztatni gyakran nem is lehet és van, hogy nem is kell. Ha a mozivászonról a kisképernyőre ugrunk, akkor sem marad üres a kezünk, hiszen az 1997-ben indult, hat évadot megélt Oz óriási klasszikus a témában és hát az inkább ponyvaszórakoztatást preferáló, ámde piszok mód élvezetes Prison Break-et nem hiszem, hogy sokaknak be kellene mutatnom. Jenji Kohan (a Weeds végül is nem rossz ajánló levél, ha addig vesszük míg el nem romlott) nagyrészt könnyedebb hangvételű tizenhárom részes dramedy-je így részben utalgat és ki-kikacsint a nagy elődökre, ugyanakkor saját hangulatot, atmoszférát, és hús-vér karaktereket teremt a maga kis univerzumában.

Márpedig egy női börtönben - akármennyire is kézenfekvően hangzik, - azért ez nem olyan egyszerű.