„Keresztül kell jutnod a tűzön, amely megperzsel ugyan, de meg is tisztít.”

Mondhatni, tökéletes időzítéssel landolt a könyvesboltok polcain a Vaják-saga várva-várt 5. kötete, alig néhány héttel azután, hogy Ríviai Geralt utolsó kalandjai elérhetővé váltak videojáték formájában. A Witcher III: Wild Hunt pedig nemcsak kifejezetten impozánsra, hanem roppant tartalmasra is sikerült, így ez a kis idő bőven elég volt ahhoz, hogy a várakozás fokozása mellett kellőképp megágyazzon az utolérhetetlen Sapkowski-hangulatnak. Most azonban már mind a játék, mind a könyvek rajongótábora (de legfőképpen ezek közös halmaza) messzemenően elkényeztetettnek érezheti magát.

A valaha készült legjobb szerepjáték?

A CD Projekt RED nevű lengyel fejlesztőcsapat mindig mert nagyot álmodni. Ám amikor két kiváló akció-RPG után közölték, hogy a Witcher-trilógia záródarabjával a világ legjobb szerepjátékát akarják elkészíteni, az azért elég erős túlzásnak tűnt, még ha kivételes tehetségük és a rohamtempóban bővülő szakmai tapasztalatuk megkérdőjelezhetetlen is. A négy év lázas munkája során megszületett Wild Hunt viszont minden egyes játékpercével makacsul igyekszik az orrunk alá dörgölni, hogy a fejlesztők nem a levegőbe beszéltek. De hogy céljukat sikerült-e elérni, az egyelőre maradjon meg kérdés formájában; talán mire a cikk végére érünk, megleljük rá a keresett választ.

Minden jóban van valami Hoff – tartja a mondás, amit most találtam ki. Az ember, a mítosz, a legenda, az amerikai kincs nemrég már csapást mért az agysejtekre egy szokásosnál is elvetemültebb videoklippel, ami a Kung Fury c. csoda főcímdalához készült. Akkor még csak sejteni lehetett, hogy a ’80-as évek legmenőbb filmjeinek életérzését megragadó, ill. azt kifigurázó rövidfilm minden perce sokkolni fog, de a T-Rexen lovagoló gépfegyveres vikingekkel és agresszív náci robotsassal meg kung-fuzó Hitlerrel büntető Kung Fury túlszárnyalta a legvadabb elképzeléseinket is.

„Az emberek hinni akarnak; nekem nincs más dolgom, mint hogy hihető történeteket találjak ki nekik.”

Zoo City. Afféle ragadványnév, ami Johannesburg elállatosodott részét címkézi fel, nagy, fekete betűkkel; a bűnösök, más néven állatkertiek sötét, mocskos, elgettósodott lakóhelye ez. Lauren Beukes egy olyan világot tár fel előttünk, ahol a gyilkosok valamilyen állat állandó társaságában kénytelenek leélni az életüket. Hogy ki milyen állatot kap, és hogy az honnan, hogyan és miért érkezik, azt senki sem tudja; ami biztos, hogy a kis (vagy nagy, kinek mekkora szerencséje van) élőlény afféle megelevenedett bűntudatként kíséri gazdáját. Bónuszként pedig még egy különleges, természetfeletti képesség is jár az állat mellé, ami főhősnőnk, Zinzi esetében az elveszett dolgok megtalálásának tehetsége. Képessége mellett azonban minden bátorságára és szerencséjére is szüksége lesz, amikor egy producer felfogadja, hogy találjon meg egy eltűnt popsztárt. Az ügy persze sokkal bonyolultabb és veszélyesebb, mint amilyennek elsőre ránézésre tűnik.

Hogyan rohanj a veszTEDbe / A Million Ways to Die in the West (2014)

A Ted sikere után Seth MacFarlane teljesen érthető módon vérszemet kapott, így a 2. filmjében író-rendező-producer-főszereplő státuszok mindegyikét magára aggató humorzsák enyhén túlvállalta magát. Szerencsére szó sincs arról, hogy összeroppanna a feladat súlya alatt, de érezhetően húzza a vállát. Bár a sajátosan alpári stílusa kellően felforgatja a vadnyugat gyomrát a maga altesti poénjaival, sajnos összességében kevés olyan emlékezetes, kreatív ötletet integrált a forgatókönyvbe, amitől most egy közepesnél jobb műfajparódiáról beszélhetnénk. Az ötletek híján túlmagyarázott viccek és unalomig ismételt poénok mellett persze egy rakás hasfalrengető MacFarlane-geg és bizarr cameo asszisztál a frenetikus szereplőválasztáshoz, szóval egyértelműen nem egy rossz film ez, viszont nem is lesz éleTED vígjátéka.

Álmok alkonya

Véget ért a Berserk sorozatot összefoglaló Aranykor-trilógia. A záró epizód sokban szakít elődeivel, pl. szembefordul azok akcióközpontúságával. Az eleddig fáradhatatlanul vágtázó tempó most könnyű ügetéssé szelídül, nagyobb teret engedve a történet, a jellemek kirajzolódásának. A csaták száma is megcsappan, de csak látszólag. A kardok ezúttal sokkal mélyebbre vágnak; a harcok a lélek bugyraiban dúlnak.

"..színes az ember, ezért mindig lesz ellentét.."

Gary Ross filmjét nyugodtan vádolhatjuk propagandával, én mégis inkább helyén valónak érzem egész egyszerűen őszintének nevezni. Mindehhez a legtriviálisabb audiovizuális eszközöket használja, amely tökéletesen prezentálja a társadalom beszűkültségét. Azt, hogy nem merünk lépni, rettegünk a változástól és mindentől ami tőlünk idegen, szokatlan és az egyediség felé mutat. A Pleasantville a szabadság felfedezéséről, a korlátok ledöntéséről és az ezzel szemben fellépő hatalomról szól. Televízióba és fekete-fehérbe csomagolva.

Még be sem hegedtek a Twilight okozta lelki sebek…
Még fel-feldereng rémálmainkban Bella savanyú képe és Edward rikító csillámteste…
Még javában igyekszünk feldolgozni mindazt az érzelmi törést, amivel Stephenie Meyer vámpírkultuszt gyalázó sorozata éveken át sokkolta szürkeállományunkat…
Még fel sem száradt a könnyünk, amit eme megindító franchise búcsúja csalt ki szemeinkből… - Ja, ilyen nem volt.

De mindegy is, mert máris itt a következő fájdalmasan kínos szerelmi történet, amit a természetfeletti vonal beleerőszakolásával próbálnak érdekesebbé, különlegesebbé és mindenek felett eladhatóbbá tenni.
Bekövetkezett az, amitől titkon mindannyian rettegtünk: a Twilight-klónok támadása megkezdődött. Hölgyeim és uraim, itt vannak az igézők!

Hölgyeim és uraim, kérem, foglalják el helyeiket! A most következő műsorszámot Sam Raimi prezentálja:
(indulhat a függöny!)
Az 1900-as évek hajnalán járunk. Egy szebb napokat is látott vándorcirkusz épp a maroknyi érdeklődő zsebeiből igyekszik néhány petákot kicsalogatni. Köztük van Óz is, a  hatalmas varázsló.
Nem, ez így nem igaz.

Óz ugyanis egyáltalán nem hatalmas varázsló, sokkal inkább egy önző, haszonleső, szélhámos nőcsábász, aki olcsó bűvésztrükkökkel és a „nagymamája zenedobozával” csajozik, miközben sikerről, gazdagságról és nagyságról álmodozva észre sem veszi, milyen kimagasló tehetséggel taszít el magától szerelmet, barátot, kollégát s mindent, ami fontos. Még az életét is majdnem eldobja egy futókaland miatt, ám a sors ad neki még egy esélyt, hogy bebizonyíthassa, nem is olyan rossz ember ő, és a tomboló hurrikán gyomrába keveredő hőlégballonját egy ismeretlen világba repíti.
Hölgyeim és uraim, készen állnak egy varázslatos utazásra? Akkor tessenek jó erősen kapaszkodni, mert rázós utunk lesz!

Animált zöldségben kevés a vitamin

Hé, te ott! Igen, hozzád beszélek, te könnyen befolyásolható korban rügyező kis lurkó, kinek romlatlan gyermeki lelke még fogékony a szépre és a jóra. Jól figyelj, mert nagyon fontos dolgot szeretnék kérni tőled! Szeresd, csodáld, tiszteld és óvd a természetet, hisz’ a magasra nyúló fák, a zöldellő bokrok és a színpompás virágok rengetege olyan csodákat rejt, amikről fogalmad sincs. Márpedig ahhoz, hogy észrevedd ezeket az aprónak tűnő, ám annál jelentőségteljesebb csodákat, csak egy egészen egyszerű dolgot kell tenned.
Nyisd
ki
a
kurva
szemeidet.
És ha már kinyitottad, tegyél elé egy 3D szemüveget is, hogy megnyílhassanak előtted a természet értékeinek varázslatos dimenziói.