Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg


Dióhéjban: Safe, Babycall, Soul Surfer

2012.09.10. 14:05 Gevin

A biztonság záloga / Safe (2012)

Safe írás.jpgJason Statham még életében nem várt ennyit egyetlen mozgóképen sem, hogy közelebbről megismertesse az öklét a tetszőleges nemzetiségű anyaszomorítókkal. Nem csoda, hogy acélos idegzet kell hozzá, hogy az ember kivárja, amíg a pofonfa elkezdi hullatni termését. Boaz Yakin író-rendező ugyanis van olyan balga, hogy karaktert építsen egy olyan akciófilmben, ahol senki nem kíváncsi rá. Mert mi a büdös francnak?! A sztori nem több egy átlagos korrupt zsarus, akcentusos oroszos, kung-fuzós ázsiaikat felvonultató Statham-mozinál, ami cseppet sem lenne baj, ha úton-útfélen nem botlanánk közhelyes dramatizálásba, amely a szórakoztatásra termett csihi-puhi kárára válik. Ezt leszámítva a kopaszodás, a borosta és a markáns pofa reklámarca természetesen ismét csak megörvendeztet minket néhány nagyszerű seggreveréssel, pergő tűzharccal és pár frappáns, ámbár nem túl velős egysorossal. A csattanó nem csattan, a harckoreográfia a középszerű iparos kezét dicséri, így hát annyira hatásosan nem lehet vele kikapcsoltatni az ember agytekervényeit, mint mondjuk A Szállítóval, vagy a tavalyi Mestergyilkossal, de a Statham-keménymag ne hagyja ki. 5/10

komment

Címkék: sport akció thriller dráma filmkritika dióhéjban 6/10 5/10

Mesék, amiken felnőttünk: Dióhéjban - első adag

2012.09.01. 10:00 Gevin

Kacsamesék - Duck Tales

Hú-ú. Azóta sincs jó kaland-rajzfilmsorozat. A szemtelenül gazdag Dagobert bácsi, akinek dollár volt a jele az oviban, a kölykök (Niki, Tiki, Viki!) és persze a mindig balfa*z (12-es karika) Quack kapitány. Amikor úgy keltél fel az összes szombat-vasárnap reggel, hogy tudtad van mit nézni a tévében. Már a főcímdal akkora hangulatba bódít, hogy alig várod ezúttal Dagobert mekkora zűrbe keveredik majd. Aztán jönnek a fiúk, hoznak pár spéci kütyüt, közben Quack kapitány a lehető legvalószínűtlenebb manőverrel leteszi a gépet és közösen mentik meg a pöttöm-főnököt valamelyik eszeveszett fő gonosz karmai közül, de csak éppen-hogy, azért legyen miért izgulni. A Duck Tales (ejtsd: Dáktélsz) humora egyébként még mindig zseniális: csipkelődő, aranyos és gyermeki, amit a szinkronhangok minőségien dobnak fel. Az összes rész csordultig van töltve kalanddal a lehető legváltozatosabb helyszíneken (Sivatag, Antarktisz, elég csak a főcímben felbukkanó a képeket figyelni), tehát idő sose volt unatkozni abban a huszonakárhány percben. Amellett pedig, hogy mindig képes elszórakoztatni, a készítők ügyeskedve csentek bele némi mondanivalót, afféle titkos adalékot, amit nem úgy szúrsz ki, ahogy manapság megrágják és majdnem le is nyelik helyetted (mármint izé, a gyerekek helyett), hanem szépen és könnyedén olvad bele a környezetbe. Hatalmas klasszikus, felnőtt fejjel is üvöltöm a refrént. Itt az élet hurrikán...Hú-ú.

komment

Címkék: dióhéjban mesék amiken felnőttünk

Dióhéjban: The Raid: Redemption, Magic Mike, The Tall Man

2012.08.30. 07:10 Gevin

The Raid: Redemption (2011)

The Raid írás.pngNos, a helyzet az, hogy Gareth Evans író-rendező elképesztően ért a feszültségkeltéshez, illetve pontosabban a feszült, suspense-től magasba pörgetett szívritmusszabályzáshoz. A Raid-ben ugyanis ezek a legpengébb, karfamarkolós pillanatok adják az esszenciát, amelyek konkrétan kenterbe verik az amúgy látványos és brutális koreográfiával készült harcsnitteket - legyen az tomboló tűzpárbaj vagy vérmocskos kungfu a szűk folyosókon szablyákkal és egyéb mozdítható tárgyakkal. Evans az első perctől kezdődően pumpálja az adrenalint a néző kitágult pupilláiba, heves izgalmi faktorát pedig csak akkor cseréli némi pihenőre, ha a történettel szeretne behatóbban foglalkozni azon túl, hogy mindenki a másik nyakára menne. A baj az, hogy jóformán előbb ismernénk meg a karaktereket az ütésük stílusáról, mint sem az arcmimikájukról, ezért a dramaturgia birizgálása sem megy mélyebbre a felszínnél. A felszínen pedig a bunyó van, mindenki azért jött, úgyhogy a többit hanyagolni illene, hiszen a harcművészeti produkciók egy afféle mekkájával találkozhatunk a Raid "személyében". Gyors, eszelős, erőszakos, izgalmas és csonttörő az egész oda-meg-vissza baszás, amit ez az indonéz bagázs itt másfél órában leművel. De pont ez a hézag, amikor a szereplőkkel együtt lihegve a néző is kissé kifárad a rengeteg ütéstől és rúgástól, akkor megérzi, hogy már koránt sem oly' szórakoztató és élvezetes ez az egész, mint az első háromnegyed órában. A végére elfárad, de nagyon helyesen nem is húzzák sokáig. 7/10

komment

Címkék: akció vígjáték dráma filmkritika dióhéjban

Dióhéjban: Hófehér zsaruk madagaszkári tükre

2012.07.04. 07:45 Dr.Jones

Sötét Zsaruk 3. / Men in Black 3 (2012)

men_in_black3_p.jpgRégen rossz az, ha egy jóformán feledésbe merült, mondhatni halott franchise-t egy sebtében összeharácsolt, félkész forgatókönyv alapján próbálnak újraéleszteni, hiszen nagy eséllyel csak lehangolóan fertelmes hullagyalázás lesz az eredménye. A Men in Black szériát ezzel szemben mégsem kényszerülünk idejekorán temetni, ugyanis a harmadik rész nemhogy épkézláb történetet kapott, de egy átlag mai blockbuster sztorijának egyenesen a képébe röhög, majd elveszi a zsebpénzét és megeszi a kajáját. No, nem mintha ehhez különösebben agyafúrt alapötletből táplálkozó, kifürkészhetetlenül kígyózó cselekményszálak egymásnak eresztésére lenne szüksége; csupán a jó öreg időutazós témát eleveníti fel, kiegészítve néhány guszta űrlénnyel, ill. fekete öltönyös félnótással. Két kedvenc ügynökünk, és a múltban igyekszik megmenteni a jövőt a Vadállat Boris nevezetű szökött fegyenc haragjától, miközben saját múltjuk egy-egy darabkája is felszínre kerül. Ez az elcsépeltnek tűnő koncepció meglepően működőképes, viszont ennél nagyobb csodára már hőseink sem képesek, kik a baromi erős nyitány után foggal-körömmel próbálják összetartani a széthullani vágyó filmet, ezért a poénkodásra is viszonylag ritkán marad idejük. Azonban még így is sikerül kihozniuk a végére egy élvezetes, és ha nem is szükségszerű, de nem is felesleges folytatást, ami egyértelműen igazolja, hogy van még fantázia és lehetőség a sorozatban – talán nem is kevés. 6/10

komment

Címkék: animáció fantasy vígjáték filmkritika sci fi dióhéjban 6/10 7/10 4/10

Dióhéjban: Narkó / Narc (2002)

2012.06.19. 08:00 vendegblogger

Narkó poszter.jpg"A cikket egy visszatérő régi ismerős, Borosta szállította."
 
Lehet azért, mert ki vagyok éhezve erre a műfajra, de a Traffic-kal karöltve valóban az ezredforduló egyik legjobb alkotása. Egy rög realista műről van szó, ami a zsarulét legmélyebb bugyraiba vezet; gyilkosságiak, kábítószeres ügyosztály. Kevés beszédesebb helyzetet tudnánk elképzelni annak szemléltetésére, hogy egy hajszál választja el NY utcáin a rendőrt a bűnözőtől (emlékezzünk csak a Harmadik műszak droghoz nyúló járőreire, de szinte kimeríthetetlen a toposz), mint a kábítószeres közösségbe beépült zsaruk világa. Ad.1. első rétegnek, hogyan maradhatunk tiszták. A filmben ugyanakkor ügyesen belekerül egy másik réteg is. Ad.2. a tisztességesnek induló rendőrt is megnyomorító bürokrácia, ami a legnemesebb szándékot is kifordítja. Az utóbbi száll fejtegetése azért furcsa, mert néhány utaláson kívül nem sok rálátásunk van (szemben mondjuk a Traffic-kal, aminél pont ez volt a hátborzongató). Így a vége fele hirtelen szakad ránk a második réteg, minden mocskával együtt. Noha a film légköre végig nyomasztó, kék tónusával, a rendező reklámkészítő múltjából felhasznált elemekkel (dicséretes a fantáziadússág, amellyel egy-két jelenetet megoldanak, mert lesüt a filmről, hogy nem volt mögötte komolyabb büdzsé). Ami zseniális volt, és nem tudtam betelni vele az a Ray Liotta, Jason Patrick páros. Amikor Liotta megjelenik a hatalmas mordállyal gondoltam magamban ez kész (inkább emlékeztet egy pc játék valamelyik elvetemült szereplőjére, mint egy egy rendőr dráma elgondolkodtató karakterére), itt aztán aprítani fogják a jó népet. Végül azzal kell szembesülnünk, hogy minden egyes lövésnek értelme van a történet szempontjából (és ezért olyan jó film). A másik meg persze a csavaros befejezés, amit nem akarok lelőni, csupán annyit akarok elárulni vele kapcsolatban, hogy bár a film jól ismert panelokkal dolgozik, mégis képes a végén is újat mondani. 10/8

komment

Címkék: krimi thriller dráma filmkritika vendégblogger dióhéjban 8/10

Dióhéjban: Éjsötét diktátorok kétballábas osztaga

2012.05.27. 08:30 Dr.Jones

Kalózok! A kétballábas banda / The Pirates! Band of Misfits (2012)

Mi teszi a jó kalózt? A fosztogatás? A kardélre hányás? Vagy a pompázatos szakáll? Netán a féktelen rumfogyasztás? Erre a kérdésre keresi a választ a Kalóz Kapitány nevű kalózkapitány és szedett-vedett legénysége, mialatt Az év kalóza címre hajtanak néhány náluk sokkal rátermettebb tengeri haramia ellen. Sajnos azonban elég rossz helyen keresgélnek, így az izgalmas, kalandokkal és veszélyekkel teli rivalizálás és kincsvadászat helyett egy londoni tudományos versenyen kötnek ki, ahol az örök szingli Charles Darwin, egy zavaros személyiségű majom meg a kalózgyűlölő Viktória királynő várja őket. A furcsa helyszín-, ill. témaválasztás pedig egy gyakran széthulló történetet eredményez, amit a légből kapott motivációk csak tovább rontanak, ráadásul az egyfolytában letargiába zuhanó karakterek szomorkodása időnként zátonyra futtatja a cselekményt, ahonnan úgy kell megerőszakolni, hogy végre a helyére billenjen, és meglovagoljon egy vidámabb, pezsgőbb hullámot. A humor szerencsére sokszor kopogtat a kalózok ajtaján, ami már eleve jótékony hatással van a lapos történetre, és ha ehhez még hozzávesszük a hangulatos, helyenként kissé groteszk képi világot, valamint az egész tűrhető szolgálatot tevő 3D-t, akkor már nem is olyan vészes a helyzet; egy lusta vasárnap délutánt kellemesen el lehet ütni vele. 5/10

komment

Címkék: animáció akció fantasy vígjáték filmkritika kaland dióhéjban 6/10 7/10 5/10

Dióhéjban: Az Apollo 18 legsötétebb túlélője

2012.04.14. 10:30 Dr.Jones

Apollo 18 (2011)

Miután néhány röpke interjúban megismerjük a főszereplőket szolgáltató három űrhajóst, majd pár családi felvétel még ránk is erőlteti, hogy megszeressük őket, a fiúk már indulnak is a Holdra, hogy egy szigorúan titkos küldetés keretein belül kőzetmintákat gyűjtsenek, ám ehelyett valami egészen mással találják szemben magukat. Amikor épp nem a kameráikkal bíbelődnek, zenét hallgatnak vagy porított sonkát zabálnak, akkor ugrabugráló rákokat csapkodnak kis kalapácsukkal, és kétségbeesetten szaladgálnak a Hold jeges krátereinek mélyén. A helyenként zavaróan hangyás, máshol idegesítően kapkodó, időnként meg katasztrofálisan szaggató, egyszer sötét, utána pedig villódzó diszkófényekkel operáló, minősíthetetlen képtől gyakorlatilag élvezhetetlen a film, és ha ehhez még hozzávesszük a viszonylag eseménytelen, olcsó és fantáziátlan ijesztgetésekkel szabdalt, rettentő unalmas történetet, akkor az összhatás bizony már kőkeményen verdesi a nézhetetlen kategóriát. Pedig a film alig 80 perces. 2/10

komment

Címkék: horror thriller filmkritika sci fi dióhéjban misztikus 4/10 2/10

Dióhéjban: Pite Pack

2012.04.09. 13:00 Dr.Jones

Amerikai pite / American Pie (1999)

13 évvel ezelőtt kisült egy pite az amerikai tinivígjátékok kemencéjében, ami után mind a tíz ujját megnyalta az ember, pedig a receptben nem volt semmiféle titkos összetevő, csupán remekül működő és nem túlságosan széthajtott poénok záporát zúdította egy végzős gimis társaság hétköznapjaira. Egy olyan társaságéra, akiknek a dolgozatok, az érettségi és az egyéb szellemi kihívások sűrűjén túl egy jóval magasztosabb cél kötötte le minden figyelmét és energiáját: elveszíteni a szüzességüket még az év vége előtt. Ez pedig nem is olyan egyszerű feladat, mint amilyennek tűnik, így a nagy eseményt a srácok részéről igen komoly taktikázás előzi meg, valamint persze elborultabbnál elborultabb, sörben ázó bulik és humoros események sorozata, melyek még egy bő évtized elteltével is visszhangoznak Stifler azóta már szállóigévé vált sziporkáitól és Jim apjának bölcs tanácsaitól. A kelleténél valamivel csöpögősebb, de mégis ritka nagy igénnyel megírt forgatókönyv gondoskodik róla, hogy a javíthatatlan lúzertől a filozófus-sznobon és a kigyúrt élsportolón át az eszelős partiarcig a középiskolákban fellelhető összes típust felidéző, felejthetetlen karakterek legmellékesebb megnyilvánulásai is mosolyt csaljanak az arcunkra. Végül pedig, a legördülő stáblistához érve, s a röhögéstől kicsordult könnyeinket törölgetve, a látottak nyugtázásaként már csak annyit bírunk kinyögni: „DEBASZ…8/10

komment

Címkék: vígjáték filmkritika dióhéjban 6/10 7/10 8/10 american pie

Dióhéjban: A fekete ruhás Jack és Jill igazi haragja

2012.04.08. 09:00 Dr.Jones

A fekete ruhás nő / The Woman in Black (2012)

A klasszikus kísértettörténetek minden túlvilági báját magán viseli a Woman in Black, húsba markolóan erős atmoszférát gerjesztve a helyszínéül szolgáló, sűrű, tejfehér ködbe burkolódzó láppal körülölelt ódon kúria által. És még ha a vészjóslóan recsegő deszkák, ill. a pókhálóval beszőtt, dohos falak suttogta sötét titkok nem is csengnek oly’ ismeretlenül, a hatás nem marad el. Ha hagyjuk, hogy magával ragadjon a film hangulata, még a lassan kibontakozó, az első felében meglehetősen eseménytelen történetvezetés ellenére sem fogunk unatkozni. A kimért rendezés a nyomasztóan rideg képi világ és a kísérteties dallamok együtteséből fakadó nyugtalanító érzést kezdetben olcsó, bazári ijesztgetésekkel igyekszik megfejelni, de a végkifejlet közeledtével elszabaduló indulatok egy jó húsz percnyi, eszelős tempóra váltó, valóban hatásos jelenetsort eredményeznek, ahol a feszültség már kézzel tapintható, és a legkisebb hanghatástól is jeges borzongás fut végig a gerincünkön. Ha pedig még azt is el tudjuk fogadni, hogy a Harry Potter-éra után Daniel Radcliffe most egy gyászoló családapa szerepében nyomoz, akkor – még ha nem is új vagy nem is meghatározóan intenzív -, de egy kellemesen hátborzongató élményben lehet részünk. 7/10

komment

Címkék: horror fantasy vígjáték családi filmkritika kaland dióhéjban 6/10 7/10 3/10

Dióhéjban: Sziget, Lovas, Krónika

2012.03.07. 10:00 Dr.Jones

Utazás a rejtélyes szigetre / Journey 2: The Mysterious Island (2012)

Ebben a különböző klasszikus történetekből összetákolt családi kalandfilmben valószínűleg a mese- és filmtörténelem összes kliséje fellelhető, de talán pont a kiszámíthatósága és a gyermeteg fordulatai teszik szerethetővé - és hogy én is egy laza közhellyel éljek –, tökéletes kikapcsolódássá az egész család számára. A gyerekeknek nyilván óriási élmény a kifejezetten hatásos 3D-ben kiteljesülő, gigászi darazsakkal és sárkánygyíkokkal támadó látványvilág miatt, de a felnőttek is megtalálhatják benne a számításaikat. Ha mást nem is, legalább kacaghatunk néhányat a mellét feszegető, és végig hihetetlen fejeket vágó Dwayne „The Rock” Johnsonon, de a film csúcspontja egyértelműen az, amikor az esti tábortűznél egy kis gitárt előkapva hirtelen dalra fakad, hogy vakítóan fehér fogsort, és zavarba ejtően széles vigyort villantva rögtönözzön rímeket a rejtélyes sziget szépségeiről. 6/10

komment

Címkék: akció vígjáték családi filmkritika kaland sci fi képregény adaptáció dióhéjban 6/10 7/10 5/10

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása