..ha egy fan fejéből pattan ki.
Egyelőre nem sok jelmezes momentummal kecsegtet, de íme, itt a legfrissebb TDKR-előzetes. Durván jónak ígérkezik a film, amivel csak egy baj van: hogy rohadt messze még a premier.
Így kell ezt csinálni, kérem szépen. A Rocksteady 2009-ben már megmutatta, milyen a jó szuperhősjáték, a rajongók pedig egyöntetűen a műfaj netovábbjának kiáltották ki az Arkham Asylumot. Az elsöprő siker fényében a folytatás érkezése már-már törvényszerűnek tűnt, és két évig tartó lelkes fejlesztés után végre napvilágot látott a fiúk dolgozószobájában az Arkham City. A játékkal kapcsolatos elvárások nem voltak kicsik, hogy úgy mondjam, a készítők ráadásul nem csak azt ígérték, hogy hozni fogják az általuk felállított igen magas színvonalat, hanem még bőven túl is szárnyalják azt. A kijelentés pedig bármennyire is tűnt egy jelentéktelen marketingszövegnek, azt nekünk most mindenképpen le kell szűrnünk, hogy a Rocksteady fejlesztői bizony szavatartó emberek.
Ebben a városban valami nagyon bűzlik
Az utóbbi hetekben legalább egy (kis)valagnyira való promóanyag gyűlt össze Nolan Batman-trilógiájának záródarabjához - azaz a The Dark Knight Rises-hez. Ezért itt egy kis összegzés, hogy mivel is készül az eddigi legrealisztikusabb feldolgozást készítő rendezőmájsztró.
A Sötét lovaghoz képest időben 8 évvel később járunk majd a szélfútta Gotham Cityben - tehát denevéremberünkön nyilván csorbít majd az idő, még ha playboy-macsó testén ez csak halványan is látszik majd. Egyúttal Christian Bale kijelentette, hogy nem kívánja többször magára ölteni a bőrpatkány jelmezét, a TDKR-ben az utolsó jelenetét felvették, úgyhogy hello - Terrence Malick Lawless című drámájára gőzerővel készülhet. Bél azt is elköpte, hogy Anne Hathaway bitang jól fogta meg Catwoman szerepét, miközben Michelle Pfeifer egykori favorizált alakítása maradandó, ezért neki a legnehezebb megfelelnie - elhisszük?
A régi Batman-sorozat
A ’60-as évek derekára olyan szinten megcsappant a Batman-képregény népszerűsége, hogy már-már megszűnni látszott, de hála az ABC 1966-ban startoló tévésorozatának, a DC hősének kalandjai egy szélesebb réteghez is eljutottak, így a Denevérember megmenekült a süllyesztőtől. A sorozat az abszurd humort lovagolta meg, azaz szándékosan gagyira alkották meg, elég csak a sok-sok idétlen batkütyüre gondolni, többek közt a híres cápariasztó bat-sprayre, mellyel Batman a sorozat egyetlen különálló filmjében sikeresen elkergette a lábára akaszkodó gumicápát. De ott vannak például a széria védjegyévé vált képregényes effektek, melyeknek köszönhetően az akciójeleneteket sem lehetett kibírni sírás nélkül.
Akadnak bűnözők, akiknek nincsenek céljaik, a motivációjuk nem merül ki olyan egyszerű dolgokban, mint a pénz, vagy a mértéktelen hatalom elérése. Pusztán az emberi morált akarják darabjaira törni, végignézni, ahogy az emberek egymást tépik szét, behúzott farkú megveszett kutyák módjára rohannak, mert nem képesek reagálni a káoszra. A társadalom szabályrendszerét felborítva előjön belőlük az ösztönlény, emberi mivoltjukat levetkőzik és állatokká, korcsokká degradálódnak, majd amikor már minden lángol, a romok és a sápadt vérző zűrzavar közepette, a mocsokból felhúzott fellegvár tetején helyet foglal visítva az elemi gonosz: Joker.
A Dark Knight Joker világégetése, a bohócé aki túlburjánzott Christopher Nolan kezei közül, Heath Ledger-é, aki halálba vitte a szerepet. A sötét lovag túlnőtt rendezőjén, túlnőtt Batmanen és olyan gyökereket növesztett, amelyre képregényfilm eddig képtelen volt - bár azért akad egy majdnem tökéletes Sin City.
Tim Burton egy szürreális szubjektív világot teremtett, Joel Schumacher két végtelenül egyszerű és buta, - de szórakoztató, igen még a Schwarzis sem annyira mélypont, mint ahogy harsogják - popcornfilmet hozott ki a DC képregényéből. Christopher Nolan ebből a valóságon túlra kergetett, feszülős latexruhába bújtatott, gyerekes köntösből húzza ki a Batman-filmeket: megfogja és leráncigálja a fellegekből, lecsiszolja róla a felesleges giccset, elegánsan felöltözteti és emberivé faragja. Ha pedig szuperhős-mítoszt igyekszik egy rendező realista mozivá adaptálni, arra a kíváncsi szemek mindig odaszegeződnek. Vagy azért mert ők maguk sem akarják elhinni, hogy ez lehetséges, vagy azért, mert olyan elvetemült vadfanatikusok akik alig várják egy-egy hasonló projekt beteljesülését - vagy a kettő mértékarányos kombinációjából kinyert vegyület miatt, amit úgy hívnak, hogy kíváncsiság. Egy a lényeg, hogy lehetséges: mert jött Nolan és úgy felrúgta a képregény adaptációk szabályszerű struktúráját, hogy Hollywood még akkor is beleremegett ha már kezdték teljesen körbegyűrűzni a képregényfilmek.
Ezt jól nézzük meg, négy oldalról, minden porszemet, mert Chris Nolan Batman-trilógiájának utolsó felvonása, olyan epikus lesz, hogy beletörik a szemünk. Bane már most könnyfakasztóan geci-kemény, a többiről csak annyit érdemes elmondani, hogy 20 évet öregszem mire bemutatják. Ki, hogy nyilatkozik?
Kezdjük a fontosabbal: A The Dark Knight Rises megkapta első plakátját, ami olyan szépre sikeredett, hogy bizonyára sok rajongó szeméből kicsordult az a bizonyos könnycsepp. Bővebb infókat egyelőre nem árultak el a filmmel kapcsolatban, de a jövő heti Comic-conra tartogatnak pár meglepetést.
A tovább után pedig még a Thing is befigyel.
Ti emlékeztek valamilyen Batman-játékra? Hát, nekem se sok ugrik be, így hirtelen. Pár gyenge és néhány jobb eresztés készült ugyan az idők során, ám a DC legnagyobb hőse ugyanannyira hiányzott már a játékboltok polcairól, mint pár évvel ezelőtt a mozivásznakról. De ahogy Christopher Nolan képes volt megreformálni a Denevérember filmes karrierjét - véget vetve ezzel a Marvel egyeduralmának -, úgy a Rocksteady fejlesztői is felrepítették a csúcsra a Sötét Lovagot, aki rögtön kényelembe helyezte magát azon a trónon, ahol Rozsomák helye még ki sem hűlt. A fiúk az Arkham Asylummal nem csupán a 2009-es év legnagyobb meglepetésjátékát juttatták el a Bőregér rajongóihoz, hanem egyúttal megalkották minden idők legjobb Batman-játékát is.
"a szuperhős, akinek semmilyen szuperképessége nincsen, és még fegyvert sem hajlandó használni"
