Valaki vicces kedvében volt, és a 2016-ban érkező Deadpool-film trailerének szellemiségében összekalapált egy őrült jó előzetest Sam Raimi Pókember-trilógiájának, amit még azok is garantáltan imádni fognak, akik anno gyűlölték a Tobey Maguire-féle Pókembert.
Lara Croft, a videojáték-történelem legkedveltebb hősnője, a virtuális világok párductestű amazonja, a játékosok poligonokból megtestesült álma közel két évtizede koptatja a túrabakancsot, miközben körmönfont rejtvények és nyaktörő kalandok sokaságán masíroz át. Cikkünkben sorra vesszük, mi minden is történt Croft kisasszonnyal ez idő alatt.
A mélyre nyúló, realista és giccstől mentes "állatfilm" szinte teljesen kihalt Hollywoodból. No nem mintha a múltban agyon lettünk volna halmozva ezek minőségi alfahímjeivel, mert úgy, kb minden huszadik beszélő-kutyás, szomorú-lovas mozira jutott egy-egy valamirevaló matéria, amit esetleg még költségvetésben is hajlandóak voltak megtámogatni. Michael Apted '88-as filmje igencsak szerencsésnek számíthatott, hiszen huszonkét milliót kaptak arra, hogy leforgassák. És egy felívelő karrierben lévő Sigourney Weavert.
A Gorillák a ködben igazi "discover-mozi", amelyből csak úgy szaglik a természet, a vadság, és amely elképesztő képekkel mutatja be, hogy az ember mire képes saját szenvedélyéért, mely szép lassan belepi egész életét.
Az első szezon után hirtelen felgyülemlett rajongótábor mostanra, a második szezon befejeztével legalább a felére apadt. A nézők java része utálta az évadot. Nic Pizzolatto bravúrja viszont az, hogy mindvégig következetes maradt önmagához és mindent úgy csinált, ahogy eltervezte. Persze én is azt mondom, hogy ez egy istentelenül jó évad lehetett volna, és számos oka van annak, hogy nem lett az. Többek közt Nic túlvállalása (a karakterek szempontjából), Fukunagával való összeveszése, az ebből fakadó állandó rendezőhiány (ezt sínylette meg legjobban a szezon), az agyonbogozott sztori, ami igazából senkit sem érdekelt már igazán a végére és így tovább és így tovább.
De végül minden negatívumon-pozitívumon átlovagolva és elérkezve a nyolcadik részhez Nic tökéletesen varrta el a szálakat és olyan emberien szép befejezést írt (egyébként megintcsak ütős) karaktereinek, amivel az én szívemből kihúzta a tüskék nagy részét. (Persze én elfogult Pizzolatto fan vagyok, most olvasom másodszor a könyvét, az első évadot 4-szer láttam, bírom az egoját, azt, hogy egy sznob fasz néha és a háttért amiből jött, ahonnan származik - szóval végletekig elfogult SPOILERES kivesézés a tovább mögött.)
Henry Cavill játékfüggősége miatt kis híján lecsúszott az Acélember szerepéről, ugyanis épp a World of Warcraftot nyüstölte, és egy küldetés kellős közepén járt, amikor Zack Snyder felhívta, hogy felajánlja neki Superman szerepét. „Láttam, hogy ő keres, de a helyzet az, hogy a WoW-ot nem lehet elmenteni, nem lehet szüneteltetni. Élőben megy.” – nyilatkozta Cavill egy interjúban. Szerencsére azért sikerült időben felvennie a telefont.
A holland származású Johannes Heesters büszkélkedhetett minden idők leghosszabb színészi karrierjével, és egyúttal ő volt a legidősebb színész, aki kamerák elé állhatott. 1924-ben szerepelt először filmben, a Cirque Hollandais c. némafilmben. Amikor Németországba költözött, színdarabokban is játszott, melyeknek gyakori vendége volt Adolf Hitler. Utolsó egész estés filmje az 1 és 1/2 lovag - Az elbűvölő Herzelinde hercegnő nyomában c. vígjáték volt 2008-ban. Ekkor 104 éves volt. Végül 108 évesen hunyt el, 2011 decemberében.
A Szemfényvesztők forgatásán Michael Caine az egyik átdolgozott nap végén úgy döntött, hogy lepihen egy kicsit az öltözőjében, majd rövidesen mély álomba merült. Közben az egész stáb hazament, s mivel senki sem feltételezte, hogy Caine még odabent szunyókál, szépen bezártak mindent. Mikor a színész felébredt, vaksötétben találta magát, teljesen egyedül, csapdába esve az öltözőjében, és mivel a mobilja a lakókocsiban maradt, segítséget sem tudott hívni, így ott kellett töltenie az egész éjszakát, míg reggel valaki meghallotta a kiabálását és kiengedte.
A Hobbit forgatásának nagy részét a Gandalfnak öltözött Sir Ian McKellen egyedül szenvedte végig egy zöld háttér előtt ácsorogva. Előtte egy rakás fénykép volt kihelyezve színésztársairól, és amikor az egyik kép fölött kigyulladt a lámpa, akkor tudta, hogy merre kell fordulnia, amikor beszél. Ez a procedúra egy idő után annyira megviselte, hogy összeroskadt és zokogni kezdett, még egy olyan mondatot is elejtett, hogy „Nem ezért lettem színész”, amit egyébként az egész stáb hallott, mivel pechjére a mikrofon be volt kapcsolva.
Pókember híres piros-kék gúnyáját nagy valószínűséggel az az idétlen halloweeni gyerekjelmez ihlette, amit egy Ben Cooper Rt. nevű, halloween-jelmezekre szakosodott cég dobott piacra 1954-ben, vagyis kerek 8 évvel azelőtt, hogy Stan Lee és Steve Ditko megalkotta a képregényt. A gyanút csak erősíti, hogy a Marvel és a jelmezgyártó cég épületei mindössze 10 mérföldre feküdtek egymástól.
A Jóbarátok szereplői a sorozat tízéves fennállása alatt igen sok időt töltöttek a Central Perk nevű kávézó kanapéján, ami furcsa módon mindig szabad volt, amikor szükségük volt rá. Ennek oka igen egyszerű: állandó foglalásuk volt. Az éles szeműek ki is szúrhatták az asztalra mindig gondosan kihelyezett „Reserved”, azaz „Foglalt” feliratú táblácskát.
