Galéria az alábbi kép alá rejtve.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Galéria az alábbi kép alá rejtve.
A Blake Crouch regényeiből kis-képernyőre adaptált, ködös-misztikus tévésorozat a Fox-on (!Deja vu) már akkor gyanús volt, amikor a semmiből kísérteties csendben előtűnt M. Night Shyamalan neve, mint producer és a pilot rendezője. Bah. De a kritikák nem bántak rosszul vele, és a Twin Peaks-Truman Show analógia kiválóan hangzott, amit sikerült is fenntartani öt részen keresztül. Aztán a Wayward Pines ígéretes, izgalmas kisvárosi thrillerből ócska sci-fivé változott, és akkora cápát ugrott, hogy beszakadt a képernyő - mármint nekem, mert nem olvastam a könyveket (my bad). Van visszaút?
Talán. (SPOILERESSÉG A TOVÁBB UTÁN).
Sokan félreértelmezik Nic Pizzolatto munkásságát. A fickó felismerte, hogy mi az amiben jó, amihez tehetsége van. Louisianaból való származása vaskosan ott pulzál minden egyes írásában, összes merengésében, dialógusában és karakterei monológjaiban. Megfogadta az örök írói szabályt: arról írj, amit ismersz. A Galveston az első regénye.
Pizzolatto származása azonban egy örök beforratlan seb. Gyermekkorát az erőszak, mint közös nyelv és az őt körülvevő tudatlanság lengte be, ahol az emberek ököllel intézték el problémáikat. Elmondása szerint a házban ahol felnőtt nem voltak könyvek vagy bármi, amely valamilyen módon az intellektuális fejlődést szolgálta volna. Elvégzed az elemit és vagy beállsz robotnak valami gyárba vagy egy leszel az istent ostobán és lankadatlanul követő birkanyáj tagjai közül. Ezért gyerekként bevette magát az erdőbe, felfedezte a világot, ahol élt. Miután elkezdett érdeklődni a művészet iránt, azt mondta ezt arra használta, hogy elmeneküljön a vidékről.
Kim Jee-woon negyedik filmje egy pengevékony cselekményre felépített, heroikus gengszterfilm. A Két Nővér megbabonázó, misztikus drámaisága után az A Bittersweet life egy kicsit vézna. A motivációk majdhogynem életképtelenek, a karakterek cseppet sem emlékezetesek, a színészek rutinmunkát végeznek, de szerencsére van egy "DE": Kim Jee-woon nem véletlenül (bár sajnálatos módon) váltotta meg a belépőjegyét Hollywoodba. A rendezés és a fényképezés vérprofi.
Négy keréken száguldó őrület
George Miller, az eredeti Mad Max trilógia atyja az ezredforduló óta mindössze három filmet rendezett, amiből akárhogy nézzük, kettő bizony táncikáló pingvinekről szól. Ám az animált sarkvidéki állatkák cukisággyárát bezárva úgy döntött, hogy hazatér a saját kegyetlen, disztópikus világába, és hetvenévesen leforgatta az utóbbi évek egyik legegyedibb, legelszálltabb és legtökösebb akciófilmjét.
Mozivásznon büntet a slepp
A Törtetők 8 évadon át kergették a hollywoodi álmot a tévében, s négy évvel azután, hogy lefutott az utolsó rész is, eljött az ideje, hogy Vincent Chase és díszkísérete a mozikat is meghódítsák. A film létrejötte pedig már önmagában egy rakás kérdést vet fel: Képes lesz megugrani a rajongók elvárását? Érteni fogják, akik nem ismerik a sorozatot? Érdemes volt ezt tévé helyett moziba küldeni? Szükség volt-e egyáltalán erre a filmre?