Ha nagyon akarnám utána tudnék járni, hogy miért szokás ma utálni Denis Leary-t Hollywoodban vagy a világon bárhol, de teljesen értelmetlen lenne, mert én azok közé tartozom, akik bírják a palit. És legújabb showja az FX-en pont a világ azon kis szeletének szól, akik térdcsapkodva tudtak sírva röhögni a macsókomédia egykori királyán, a Rescue me-n.
Leary 57 évesen játszik egy 50 éves kiégett rocksztárt, aki a kilencvenes években szétnarkózta az agyát, halomszámra falta a puncikat, de a szeme előtt lebegő sztárságból, csak egy nagyon pici és rövid szelet jutott neki. Elcseszte. Most épp egy kapuzárási pánik, középkorú-krízis, a csóróság és egy fake (Non)-Bon Jovi zenekar között próbál pénzhez jutni, amikor betoppan a 25 éves lánya, akiről azt sem tudta, hogy létezik - és énekes akar lenni.
Nem kell nagyon szépíteni a dolgokat: a történet elég szimpla, de a hangsúly nem is azon van, hanem az íráson. És Leary jól csinálja: a S&D&R&R-ban (fú, de hülyén néz ki rövidítve) a drogos poénoktól kezdve fel-felbukkannak popkult-utalások, egészen a macsó-tapló humorig, amely az egykori bandatagok között ugyanolyan dinamikával lobban fel most, mint anno a deszkákon (a dokumentumfilmes nyitás egészen zseniális).
Leary mindig is remek volt abban, hogyan teremtsen azonnal bensőséges haveri hangulatot a karakterek között, ami most is nagyszerűen működik. Szerencsére pedig sikerült belátnia, hogy ennyi idősen már csak lefelé van a rock-szakmában, úgyhogy a hatalmas oltások java része bizony az ő fején csattan kiváló arányérzékkel.
Ha az apa-lánya szál körülbelül annyira lesz létjogosult az egész szezonban, mint ebben az epizódban, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy megérkezett a Rescue me-pótlék. Csak most kiégett rockerekkel. 7/10