Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Tizenhat szál gyertya / Sixteen Candles (1984)

2015.07.11. 05:30 Gevin

John Hughes 34 éves volt, amikor megrendezte első filmjét, a Sixteen Candles-t. Máig hihetetlen, és szinte utánozhatatlan az a kamaszos őszinteség, amely belengi műveit, ahogy gyereklelkű, a felnövés küszöbén küszködő karaktereivel bánik a 80'-as, '90-es évek színpompás Amerikájában. Rajta kívül csak nagyon-nagyon kevesen voltak képesek arra, hogy a tinédzsereket ne leereszkedően, életidegenül, hanem hiteles és komikus valójukban mutassák meg a nagyközönség számára és tegyék kortalan szórakozássá filmjeiket.

Hughes jövő februárban lenne 66 éves.

sixteen_candles_kritika1.png

Ahogy Sam (a többször visszatérő Molly Ringwald a 80-as évek ártatlanság-királynője) és a geek srác (Anthony Michael Hall zseniális bohóckodása) a film egyik jelenetében egy bizonyos félbetört, régi autó elejében üldögélnek és túl a megjátszáson, ahogyan felismerik egymás magányosságát az a Sixteen Candles csúcspontja. Hughes keze munkájának gyümölcse és zsenialitása. A fiatal elsős, nagyzoló vagánysággal próbálja minél előbb leteperni az ártatlan, plátói beteljesületlen szerelemben és ignoráltságban szenvedő lányt, és miután mindketten levetkőzik pajzsként viselt álarcukat, elárulják egymásnak egy-egy titkukat. Az egész jelenet egy varázslat, egy kis szelet kamaszkor, amelyet a nosztalgia tortájából vágtak fel és toltak elénk papírtányéron (Stephen King volt képes hasonlóra korai műveiben).

A Sixteen Candles ugyan nem a legjobb Hughes-film (a mestermű, a Breakfast Club egy évvel később érkezik), de az a gyermeki mosollyal, vidámsággal átszőtt infantilis báj végig ott csörög benne. A tinédzserkori problémák a háttérben húzódnak meg, az előtér a sörös dobozokban úszó, plafonátszakítós partié és a komédiáé. Hughes ugyanis kiváló mókamester, gegjei elevenek és máig tökéletesen helytállóak. Poénjai csattanósak és minden egyes alkalommal előrángatják belőlünk az önfeledten nevető gyermeket (a nagyszülők végtelenül kínos, ostobának való ábrázolása telitalálat).

sixteen_candles_kritika2.png

A 84'-es moziban egyúttal olyan színészpalánták tűnnek fel parádés mellékszerepekben, mint a Cusack-testvérek vagy Gedde Watanabe (ránézel és tudod, hogy mennyire ismerős), és a már említett két főszereplő.

A rendezés kiváló: minden egyes alkalommal szerelmes leszek a múlt Amerikájába, amikor a kertváros élénkzölden vibrál, klotyópapír borítja be a házat, amely úgy néz ki a buli másnapján, mintha három focicsapat vonult volna keresztül rajta és mindenkin dorkó van. Oldschool-szerelem. Van ilyen, na.

sixteen_candles_kritika3.png

A mozi egyetlen negatívuma, hogy azért néha megesik, hogy Hughes bele-beleszorul a szentimentalizmus aprócska gödreibe (az apa-lánya párbeszéd remekül indul, aztán mintha elkapna a hányinger), de szerencsére ezek a malőrök nem tartanak soká. Ugyan nekem nem ez a kedvencem, de hamisítatlan és örök Hudges-film. 7/10

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték filmkritika 7/10 80 90 classic shit John hughes

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr657616824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...