Eleve röhejes, hogy az amerikai remake második részének feldolgozását odaadták Hideo Nakata mancsaiba, aki az eredeti japán Ringu-t dirigálta. Nem is igazán tudott mit kezdeni azzal, hogy saját magát kellett reprodukálnia - nem beszélve arról, hogy Gore Verbinski az első résszel úgy odapirított neki, hogy túl sok sansza amúgy sem volt. Az eredmény nem túl meglepő.
A Kör második része gyakorlatilag egy cselekménymentes, gagyi effektekkel operáló tucat B-horror szintjét karcolgatja, amelyben egyetlen elfogadható érdemként a jump-scarek szakszerű koordinálását lehet említeni.
Naomi Watts és debil fejű kisfia más városba költözik, remélve, hogy a lány a kútból végre békén hagyja őket. Persze, egy szart. Samara nem nyugszik, és a második részben igazi, törődő anyát keres magának, aki nem hajítja be a kútba, hogy ott pusztuljon el szerencsétlen.
Nyomozás és homlokegyenes krimi itt is van, kár, hogy olcsó utánzata pusztán annak a feszültség teljes történetnek, amely súlyos, megterhelő lenyomatként nehezedik rá az első rész bámulatos hangulatára. Míg ott az atmoszféra megfojt, itt elaltat.
Nakata egyáltalán nem érzi az izgalom és félelemkeltés egyensúlyának megfelelő arányát, így reprodukciója egyik vásári karakterről a másikra ugrál, miközben egy-egy hatásosabb jump-scare körül nem öleli, az amúgy jéghideg, de béna atmoszférát.
És valahogy az ázott hajú, rothadó arcú kislány sem olyan baszottul visszataszító és frászkeltő, mint korábban. Itt az ember inkább csak megsimogatná, hogy megnyugodjon. De legalább az utolsó, kútból kimászós jelenet még a műnek ható CGI ellenére is pazarul működik az Ördögűzőből nyúlt mozgásdinamikának köszönhetően. Mert abban a jelenetben te is úgy rábasznád a kőfedelet, hogy csak úgy recseg. 5/10