Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

13 sins (2014)

2014.11.01. 07:15 Gevin

Daniel Stamm idei thrillere afféle halvány utózöngéje a Fűrész által kitaposott nyomvonalnak, azaz leginkább az „éld bele magad!”- típusú horrorok határmezsgyéjén mozog, és kissé olyan, mintha a Would you rather-t és az összes hasonszőrű szinonim-zsánert megpróbálták volna újrafeldolgozni. Csak nem sikerült. A 13 Sins helyenként annyira groteszk, röhejes és vicces, hogy az ember nem vele, hanem rajta röhög.

13 sins kritika1.jpg

A Mark Webber által megformált főhős (ezúttal filmipar, nem Forma1) élete egy rakás szar, csak ő nem akar tudni róla. Előléptetés helyett a főnöke elegánsan kirúgja, fekete felesége terhes, a testvére retardált, apja rasszista és az a halom financiális teher, ami a vállát nyomja, csak a cseresznye mindezek koktélján. Szóval ezek a kényelmesnek abszolúte nem nevezhető körülmények közepette kap egy telefonhívást, ami megváltoztathatja az életét. 13 feladatot kell teljesítenie, és mindegyik után egyre nagyobb pénzösszeg jár, amit azonnal jóváírnak a számláján. Az első feladat, hogy lecsapjon egy legyet. Kész. A második, hogy egye is meg. Kész. Aztán, ahogy az a zsáner alapvető követelménye, jön a véres felvonás.

A 13 Sins legnagyobb erénye talán a piszok gyors expozíció. Nem tököl, nem mélyít karaktert, nem moralizál, és nem időz el bagatell kliséken harminc percig, hogy valamivel kitöltse a játékidőt, hanem rámegy a lényegre. 13 küldetés, gyerünk! Ron Perlman pedig felügyel(ő).

A cink, hogy Stamm filmje se nem elég véres, se nem elég izgalmas, se nem elég fordulatos, de legfőképp nem elég arra, hogy a közepesnél nagyobb érdeklődést váltson ki az emberből. A feladatok javarésze leginkább kínos, halál közeli élmények, primitív feladatok nevetségessé mutálódásában merül ki, mert, ahogy ugrálunk feladatról feladatra, a film egyre röhejesebb mederbe terelődik, amiből szinte képtelen kimászni. De egyrészről ez jól áll neki, másrészről túlságosan butává, egyszerűvé, középszerűvé teszi az egész cselekményt. Megfosztva azt a moralizálás lehetőségétől, az esetleges mondanivaló átérezhetőségéről, vagy bármi olyan dologtól, amitől ez a zsáner igazán képes működni.

13 sins kritika2.jpg

Azt pedig, hogy a nevetségesség tudatos lépés lenne a készítő részéről még csak feltételezni is nehéz. Ott a fricska, ott a rácsodálkozás az emberi természetre, a mohóságra tett groteszk utalás, de a cselekmény közben mindez elsikkad. Elcsúsznak a hangsúlyok, elveszik a lényeg, a végére pedig már akkora a káosz, hogy tényleg csak egy csettintéssel lehet feloldani. Deus ex machina. Vagy mi fasz. Elégtétel, igazság vagy együttérzés pedig jár-e mindezek végén? Pff. Egy frászt. Ordas nagy blöff, mind a befejezés, mind a film. De legalább lendületes és gyors. Akárcsak az élmény múlandósága a vége főcím után. 5/10

1 komment

Címkék: horror thriller filmkritika 5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr16800683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sparrow · http://movietank.blog.hu 2014.11.01. 10:07:02

Nekem ez a film nagyon bejött, akár azt is ráfoghatjuk, hogy lenyűgözött.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása