Annabelle (2014)
A démonos-kísértetes témát a James Wan – Leigh Whannell duó az utóbbi években elég alaposan kimaxolta, ennek ellenére megszületett a Démonok között (The Conjuring) ijesztő fizimiskájú Annabelle babájának spin-offja. A végeredményen azonban erőteljesen érződik, hogy a film már mások kezei alatt formálódott, így a hírhedt Manson-família ihlette történet ötletszegénysége egy bámulatosan középsemmilyen horrorocskában merül ki. Bár a profi hangeffekteknek köszönhetően az olcsó ijesztgetés olykor bizony kiugraszt a székből, néhány hatásos jumpscare elhintésétől még nem lesz jó film az Annabelle. Egyszernézős rutinhorror a kommerszebb fajtából.
Oculus (2014)
Az idei év horrortermésének egyik legnagyobb meglepetése az Oculus, melyben egy testvérpár száll harcba egy gonosz tükörrel. Az elcsépeltnek és gagyinak hangzó alapötlet azonban egy meglehetősen feszült, izgalmakkal és misztikummal teli rémtörténetben csúcsosodik ki, ahol két, párhuzamosan futó idősíkon keveredik a valóság a rémálomszerű illúziókkal. Hátborzongató hangulatú, ügyesen összerakott horror ez, egészen jó és ötletes forgatókönyvvel, ami bár felejthetetlen csavarokat nem tartalmaz, végig képes bizonytalanságban tartani és többször meglepni a nézőt. Kár, hogy valami megfoghatatlan kis plusz hiányzik belőle, amitől igazán ütős horror lehetne.
Szarvak / Horns (2013)
A Stephen King fiának második regényéből készült film éppen olyan furcsa, mint az alapanyag: egy szokatlan és roppant érdekes stíluskavalkád. A halott szerelme rejtélyes gyilkossága ügyében nyomozó Daniel Radcliffe története egy sajátosan bizarr fekete humorba ágyazott romantikus thriller, időnként inkább drámai horror, ami az idő előrehaladtával egyre elborultabbá válik. Néhol ugyan elvéti az arányokat, de olyan egyedi módon szlalomozik a különböző műfajok között, hogy szinte nézeti magát. Elképesztően groteszk hangulatú film, telis-tele abszurdabbnál abszurdabb jelenetekkel, de pont ezért olyan egyedi és szórakoztató.
A megtisztulás éjszakája: Anarchia / The Purge: Anarchy (2014)
A legális bűnözés éjszakája, azaz az Irtás ezúttal az utcára költözik, hogy a gyilkolásból többnyire kimaradni vágyó, mégis így vagy úgy belekeveredő civilek egy összeverődött csoportjának kálváriáját mesélje el. Az első rész feszült(nek látszani akaró) thrillerével szemben az Anarchy sokkal inkább egy izgalmas és véres akciófilm, ami végre képes is valamit kezdeni az érdekes alapötlettel. Persze a logikával szemben itt-ott alulmarad, de a történet butaságait a feszes tempó igyekszik feledtetni, ami csak itt-ott bicsaklik meg egy-egy unalmasabb jelenet erejéig. Összességében azonban egy pörgős kis zúzda, ami simán jobb az első résznél.