Ha megkérdeznétek hogyan lehet elkúrni Hank Moody éveken át felhőtlen szórakozást nyújtó történetét, én csak azt felelném: így. Bővebben: vessetek egy pillantást a humort abszolút nélkülöző, totál idióta baromságokra épülő hatodik évadra majd a jelenleg is futó hetedikre. Elöljáróban csak annyit mondanék, hogy az eddig lement hét részen körülbelül összesen annyit sikerült mosolyognom (nem röhögnöm, hangsúlyozom!), mint az első évad bármelyik részének a felén. Itt tart ma a Showtime egykori üdvöskéje, a hedonizmust élvezeti faktorra emelő Californication. Hank Moody rábaszott - és vele együtt mi is. Spoilerekkel jövök a tovább mögött.
Habár azt el kell ismerni, hogy az évek során Hank saját életmódjához méltóan éppúgy csúszik lefelé, ahogy az egykor szebb napokat látott széria. Most éppen tévésorozatot ír, hogy legyen miből fizetni a fiának a prostikat, és hogy jusson jatt a kocsmákban halomszámra vedelt whiskyre.
Poénok, logikus, realista történetmesélés, vagy neadjisten minőségi csöcsök?! Ki kell ábrándítanom mindenkit: az már a múlté. Egy oka van, hogy hajlandó vagyok még nézni az márpedig az, hogy ez az utolsó évad (a Showtime úgy néz ki ezekkel nem sok mindent tud kezdenitessék a Dexter-re gondolni).
Az már régen tudatosulhatott a rendszeres nézőkben, hogy a Kaliforgia már jó ideje nem foglalkozik olyan dolgokkal, mint koncepció, konzekvens történetmesélés vagy épkézláb karakterek (Atticus Fetch a ripacsok királya volt az előző évadban), csak durrbele módon hoz valami abszurdat részről részre. Amíg ez a szórakoztató tartományába esik, addig az egyszeri nézőnek nincs is túl nyomós oka panaszkodni, csakhogy a Kaliforgiával ez utoljára a negyedik évadban fordult elő. Azóta kétszáz km/h-val zúg a mélység felé és az egyetlen, aki megállíthatja az a kaszás. Nem csoda, hogy meg is érkezett hét év után.
Hank rahedli szardarab fiával igyekeznek zárni az utolsó évadot, aki nem hogy nem vicces, egy szerencsétlen, recskázó idióta, aki csak azért van a színen, hogy Hank kavarhasson az anyjával, akit évekkel ezelőtt felcsinált. Ez lenne az utolsó évad giganagy dobása. És a Maffiózók rajongóinak (velem együtt) ugyan bármekkora öröm, hogy Michael Imperioli (Christopher, Tony Soprano unokaöccse, hogy mindenki értse) az aktuális vendégszereplő, sajnos ez sem segít egy fabatkát sem a nem létező forgatókönyvön és a gusztustalanul erőltetett, ordenáré szar poénokon. Most mondhatnám, hogy akkor a dramedy képletből legalább a dráma rész működik, de sajnos ilyenről szó sincs.
A Californication szarabb, mint valaha, kínkeservesen haldoklik és az egyetlen vigasztaló momentum, hogy lassan rádobják a földet a koporsójára. Mert az holtbiztos, hogy akik egykor rajongtak érte (jelen!), azok nem így szeretnének emlékezni mindenki puncibubus Hank Moodyjára.
