Dom Hemingway (2013)
Fel lehet itt emlegetni Guy Ritchie nevét, ha már angol gengszterekről van szó, de nem igazán érdemes. Már csak azért sem, mert Richard Shepard filmje fele annyira sem komoly, de vagányságában, humorában rendkívül jól hozza az ánglius szcénát, másrészről meg az öreg Ritchie mikor is forgatta az utolsót - 2008-ban? A Dom Hemingway Jude Law jutalomjátéka, aki centikre van attól, hogy elripacskodja, túlkáromkodja és hiteltelenné tegye a 12 év után szabadult megrögzött, hedonista bűnözőt, de szerencsére erről szó sincs. Ahogy forgatókönyvről se nagyon, szóval a Dom Hemingway felettébb szórakoztató pillanatai a dialógusokban csúcsosodnak ki, ami van annyira erőteljes, hogy az egész filmet elvigye a hátán Law pazar karizmájával. Ellenben a cselekmény aránytalan, egy jól előadott expozíció után gyakorlatilag ránk csapják a stáblistát egy elcseszett apa-lánya drámával. Gengsztertündérmese az egész. De annak szórakoztató. 7/10
Grudge Match (2013)
Stallone majd negyven éve játssza Rockyt és úgy tűnik nem is akar tőle elszakadni már sohasem. Ezért hetedszer is eljátssza a karaktert, csak ezúttal Henry-nek hívják és a kivénhedt, de még mindig dühöngő bikával kell összecsapnia (De Niro harminchetedik rutinszerepe, amit álmában is eljátszik). A cselekmény akkora bokszfilmes sablon, hogy már írni róla is oldschool. Ellenben, aki még szereti nézni, ahogy az elnyűtt, berozsdásodott ikonok oda vissza szurkálják egymást - többnyire verbális - bal és jobb horgokkal, azok számára egyszer bőven nézhető a mozi, elnyújtott játékideje ellenére. Akad néhány jól időzített kikacsintás, múltidézés (tényleg a húst akarod püfölni?), de odáig már a ráncos Sly bácsi is eljutott, hogy tisztában van vele az egész közröhej tárgya. De mint minden mostani retrospektíve ez sem szól másrészről, mint arról, hogy lehet röhögni az öregeken, csak nem kell meglepődni, amikor odabasznak egy kurva nagyot. A mellékszerepekhez Kim Basingert előásták a sírból, hogy legyen kin veszekedni, Jon Bernthal tovább építgeti mozis karrierjét (tehetséges a srác), Kevin Hart meg újabban a vásznon promózza magát (kevés érdemleges poénnal). Középmezőny. 6/10
Open Grave (2013)
Gonzalo López-Gallago horrorja nem robbant zsánert, de ügyesen lavírozik azok elkoptatott paneljein saját, határozott feszültségteremtésével. Van abban valami félelmetes, izgalmas báj, amikor egy film úgy kezdődik, hogy a főszereplője egy hullarakás közepén ébred az erdőben, teljes emlékezetkieséssel és fogalma sincs róla, hogy kicsoda. A rendező gyakorlatilag a minél kevesebb előzetes információra építette idézőjelbe tett zombifilmjét, aminek majdnem végig sikerül fenntartani a feszültséget, a paranoiát, az elveszettség és félelem érzését. Sharlto Copley pofás főhősnek, Magyarország pedig ismét bebizonyította, hogy nem csak olcsó forgatási helyszín, de gyönyörű is. Ugyanakkor a film akkorát markol ígéretes felütésével, amit a befejezéssel képtelen megfejelni, még akkor sem, ha az konzekvens és logikusan végigvezetett. De legalább vannak, akik még kísérleteznek és ez üdítő. 7/10
