Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Haunter (2013)

2014.03.14. 14:41 Gevin

Haunter kritika.pngVincenzo Natalinak a Kocka óta mintha nem akarnának összejönni a dolgok. Pedig megvan a tehetsége, a képessége arra, hogy az általa dirigált filmeket olyan atmoszférával, saját, belső hangulattal bélelje ki, amely egyediséggel ruházza fel azokat. Pláne, ha valami hátborzongató, furcsa és beteges dologról van szó, akkor Vincenzo a megfelelő szakember a munkára. De mégis, valahogy a zsáner erőltetett toposzai idővel zsákutcába juttatják a rendezőt, pedig kezdetben minden adott a sikerhez. De sem a 2009-es Splice, sem utóbbi, 2013-es munkája a Haunter nem hozta azt a szinte amit elvárnánk tőle.

Pedig csak meg kell nézni az invenciózus alapötletet. Ház a ködben, tele kísértetettel, egy sorozatgyilkos áldozatainak napról-napra ugyanazt élő hulláival, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy minden nap ugyanaz történik és hogy már nem az élők táborát erősítik. Kivéve a tizenéves lányt, Lisa-t (Abigail Breslin meggyőzően, bár olykor túl naivan hozza az öntudatra ébredt főszereplőt). Lisa-nak minden nap ugyanúgy pereg, saját hétköznapi rutinjának rabja, mely csak forog körbe-körbe, őrjítő monotonitással és hiába minden ébresztőnek szánt szó, sem a szülők, sem a kistestvér nem képes ráébredni arra, hogy valójában mi folyik itt. Nem úgy azok, akiknek hangja kísérteties reményként vonzza magához a lányt, aki számára felcsillan a remény, hogy kiszabadulhat ebből a szürke pokolból. Csakhogy, előbb még az ördög tesz látogatást nála.

Haunter kritika2.pngAz első harminc perc ragyogó. Natali fürdik a horrorisztikus atmoszférában, pezseg a misztikum, az apránként szövögetett rejtély egyre figyelemfelkeltőbb, úgyhogy a nézőnek minden joga  megvan hozzá, hogy valami igazán erőset várjon. Még a néhány jump scare is rendben van (a rendező hál'istennek tudja mi az, hogy előkészítés és hatásosság), de aztán a Haunter-t egyszer csak saját zsánere elkezdi felfalni. Olyan az egész, mintha Natali elhatározta volna, hogy kikacsint a zsánerből, nem degradálja filmjét egyértelműen kísértetházas, sorozatgyilkosos tucathorrorrá, hanem annál jóval többet belevisz kiemelve azt a középmezőnyből. Aztán ez az elhatározás félúton összeomlik, Natali kihátrál és hirtelen hagyománytisztelően elkezdi puffogtatni a műfaj kliséit, nehogy még a végén Ti West vagy James Wan megszólja érte, hogy "haver, horrort forgatsz, nem drámát, elő a klisékkel".

Ezért a Haunter minden igyekezete ellenére belefullad a tucathorrorok mocsarába miközben két kézzel kapaszkodik a körülötte lévő fűbe, hogy kimásszon belőle. De a végén feladja, mintha elfogadná saját sorsát, ami nem több egy jó felütésnél, hatásos atmoszféránál és elcsépelt végkifejletnél. Pedig rajtunk nem múlik, mi hiszünk benned, Vincenzo. 6/10

komment

Címkék: horror thriller dráma filmkritika 6/10

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr205860208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása