Cullen Bunnak nem kell messzire mennie egy eszelős Deadpool-sztoriért: miután különböző minisorozataiban az elmebeteg antihőst már az egész Marvel-univerzummal és saját magával is összeeresztette, most élőhalott hordákat küld a szerencsétlen Deadpool útjába. A végítélet előhírnökeiként szolgáló kisebb-nagyobb jelekkel mit sem törődve, Deadpool ájulásig zabálja magát egy étteremben, kaja-kómájából pedig néhány nap múlva arra a kellemetlen tényre ébred, hogy kitört a zombiapokalipszis.

Minden szuperhősök legpofátlanabbikának eddigi legdarkosabb történetét Ramon Rosanas rajzai keltik életre, aki a sztori darkosságához igazodva a képeket is rendkívül darkosan ábrázolja, méghozzá annyira, hogy Deadpool karakterén kívül szinte minden mást fekete-fehérben jelenít meg. Ettől egy kissé (egy kissé nagyon) olyanná válik az egész, mint egy The Walking Dead paródia (amire akad néhány utalás is). A szabad szájú antihős természetesen végig kommentálja az eseményeket; az ő szemszögéből még a világvége is csupa móka és kacagás.

Deadpool 4 füzeten át, kb. 100 oldalon keresztül boldogít élőt és holtat egyaránt. A pusztítás nagymesterének igazán testhezálló feladat a zombiapokalipszis túlélése: kézi- ill. lőfegyvereivel felvértezve otthonosan mozog az agyvelőre éhes élőhalottak között. Miközben a járvány kirobbantó okát meg persze az erre való gyógyírt kutatja, több túlélővel is összehozza a sors, sőt még a civilizáció pusztulását támogató, terrorista nagymamák csoportjával is meggyűlik a baja. A Marvel-univerzum legidiótább alakja hamarosan arra is rájön, hogy ő az utolsó életben maradt szuperhős a Földön. Hogy ez az emberiség túlélési esélyeire nézve áldás-e vagy átok, az viszont már nem teljesen egyértelmű…