Ez az a film, aminek megnézését NBA-rajongóként még akkor is kötelességének érzi az ember, ha már messziről lerí róla, hogy – próbálok nagyon finoman fogalmazni – nem lesz jó.

A rendkívül fantáziadús történet szerint a 16 éves gimnazista, Bryan Newell - akinek a kosárlabda iránti rajongásánál csak a hónaljkutyája nagyobb, tehetsége viszont annyi sincs, mint egy felmosórongynak -, egy Thunder meccs szünetében átvesz egy dedikált labdát Kevin Duranttől, s ez rövidesen megváltoztatja mindkettejük életét. A labda érintésével ugyanis az önmagát alakító KD minden tehetsége átszáll az ő testébe, s az NBA fáradhatatlan pontgyárosának tudásával felvértezve lúzerből hirtelen sztárrá válik, csapatát egészen a döntőig repítve. (Na vajon ki dobja majd a jól kifeszített utolsó másodpercben a győztes triplát?)

Hát nem a kreativitás bajnokai írták a forgatókönyvet; gyakorlatilag Tapsi Hapsi nélkül rimékelték a Space Jamet. Bár ne tették volna, mivel így önkéntelenül is, reflexből állandó összehasonlításoknak vetjük alá a legtöbb jelenetet, melyek mindegyike látványosan bénább, olcsóbb és közhelyesebb, mint a Space Jam bármelyik jelenete. Éppen ezért csak annak a megszállott OKC-fannak merném ajánlani a film megtekintését, aki szeretne egy jót röhögni a tehetségétől megfosztott, saját lábában megbotló Durant bénázásán, aki eme bénázásokat leszámítva pont olyan, mint a valóságban: szerény, visszafogott, keveset beszél és csendesen battyog a kis hátizsákjával. Rajta kívül Jim Belushi önimádó edzője és az időnként, sajnos csak szakkommentátor szerepekben felbukkanó NBA legendák érnek még valamit, de ezeket leszámítva megrázóan gyenge a film. 3/10