Őszintén szólva nem terveztem ilyen hangvételű posztot, de a számadatokat elnézve mégis úgy döntöttem, hogy szívesen megosztanám veletek ezeket. Ugyanis ha hiszitek, ha nem, 2013-ben sikerült rekordnézettséget elérnünk, annak ellenére, hogy milyen destruktív dolgokon ment keresztül a blog. Ez a tény pedig nem kis meglepetést okozott számomra (illetve Jones számára egyaránt), hiszen tavaly a posztok száma gyakorlatilag a felére csökkent, a rovatok szinte teljesen a kihalófél felé vették az irányt és az aktivitás mindannyiunkról részéről megcsappant. A tovább mögött folytatom a kálváriát.
Szóval kétezer-tizenháromban nemcsak a blog, de mindannyian jelentős eseményeken mentünk keresztül. Én személy szerint év elején kiköltöztem Londonba (amit néhányan gondolom már tudtok egy ideje), szóval innen hirdetem az igét bőszen, és természetesen itt az egész film- és tévéipar jelenség egészen más (értelemszerűen százszor olyan hatalmas, de mégis tetszetős), ahogy minden.
A szerzőink közül, (akiknek írásait az oldalsávban csekkolhatjátok) mostanra tulajdonképpen pont úgy, ahogy kezdetben ketten maradtunk. Johnnymoore kivált a csapatból (óriási sajnálatunkra, Johnny, bármikor visszavárunk), helyére érkezett egy villámlátogatás erejéig Dzsoni Szánsájn (a HPS egykori írója), akit két poszt után elnyelt a téridő-kontinuum és a mai napig fogalmam sincs, hogy mi történt vele (Dzsoni, bízom benne élsz és virulsz, integess ha hallasz minket), aztán végül Stikli kolléga cikkei is megszűntek, bizonyos egyéni, abszolút érthető okokra hivatkozva. Evana lankadatlan Supernatural és egyéb sorozatok iránti lázzal terjeszti sajátos igéjét twitteren és olykor-olykor meglep minket, egy-egy a semmiből feltűnő poszttal, amit általában kidülledő szemekkel konstatálunk (de örülünk neki).
Akkor jöjjön némi számszerűsítés.
A napokban jelezték, hogy megvolt az ezredik posztom a blogon (észre se vettem), amit egész meglepetten konstatáltam. De hát mégis csak egy szám, semmi extra, robogok tovább a kétezer felé. A blog megközelítőleg 12 ezer egyedi és 3000 visszatérő látogatóval többet produkált '13-ban (decemberben nagyon belehúztatok), ami ugyan elenyésző adat, de tekintve a sok viszontagságot, a leépítő körülményeket, mindenképpen meglepő. Arról nem is beszélve, hogy milyen parányi oldal vagyunk a monumentálissá dagasztott filmes blogok uralta éterben.
Mindeközben három évesek lettünk, (aminek különösebb apropót idő hiányában képtelenek voltunk kreálni, de ígérjük, ha tudjuk bepótoljuk valami ínyencséggel), átléptük az 500 filmkritikát, és mivel kikapcsoltuk azt a hatványozottan idegesítő "LÁJKOLJ MINKET, MERT LÁJKOLNOD KELL MINKET, KÜLÖNBEN MINDIG FEL FOGOK VILLANI"-ablakocskát, az 500-at nem sikerült átlépnünk a minket kedvelők klubjában, de ami késik, az reméljük nem sokára jön el. Aprócska, de annál határozottabb léptekkel haladunk felé.
Nem is akarom nagyon húzni tovább az időtöket, amit akartam majdnem elmondtam. Még csak annyi, hogy kúl, hogy itt vagytok (már akik itt vannak), mert a célom mindig is egy kis közösség kialakítása volt ezzel a bloggal. Kell a faszomnak ebből pénz, szeretek írni, örülök ha olvassátok, ha reagáltok és létrejön némi diskurzus a témában, lehet miről dumálni, eszmét cserélni. Elvégre mindannyian javíthatatlan mozgóképfüggők vagyunk, akiknek kell a csoportterápia, kinek azért, hogy hallgasson (jelen esetben olvasson, podcastezni sose fogok, ne aggódjatok), kinek azért, hogy beszéljen.
A lényeg, hogy nyomjuk tovább. Gyertek ti is!
