Hogy őszinte legyek, manapság huszonéves gyerekfejjel egyeduralkodóként a Pixar animációs projektjei az egyetlenek, amelyek számíthatnak az érdeklődésemre különösebb ismeret nélkül. Habár már ők sem makulátlanok minőséget illetően, hiszen a tavalyi elcsépelt dizniszarjukat úgy ahogy van jobb lenne elfelejteni (a Verdák 2-ről hasonló mendemondák járnak, ami az első rész után nem meglepő).

És alapesetben tiltakoznék ellene, hogy a trend után szaladva bekapcsolódjanak a folytatásgyártásba, mert mindig is radikális, egyedi ötletekkel voltak képesek operálni, a Szörny Egyetem a kakukktojás. Hamisítatlan Pixar-köntösben.

Ha megkérdeznénk tíz embert úgy általánosságban a Nagymenők-ről és a Casino-ról, abból nyolc rávágná, hogy szerinte melyik a jobb, kettő pedig ecsetelné, hogy Scorsese újraforgatta az előbbit. Ez valamelyest érthető, de nincs igazuk. A Casino más. Nem klasszikus értelemben vett gengszterfilm, habár annak legfontosabb stílusjegyeit többnyire magán viseli (tündöklés, bukás), de a figurái mások: nem a totális névtelenségből, legalulról verekszik fel magukat a zöldhasúak birodalmába, hiszen már előtte is voltak valakik, csak most szintet léptek.

Scorsese nagyítója alatt most egészen más aspektusból vizsgálja három központi figuráját. Nicky Santoro (Joe Pesci), Sam 'Ace' Rothstein (De Niro) és kettejük metszéspontja, Ginger (Sharon Stone) áll a középpontban, háttérbe szorítva a szervezett bűnözés működését (hiszen arra ott volt az explicit Nagymenők). A rendező azt boncolgatja, hogy eme három gyökeresen eltérő törvényen kívülire, hogyan hat a (pénz és a) hatalom.