Van egyfajta aranyos báj abban, amikor a b-filmekben csak úgy ropognak, a karakterek szájából azok a híres-nevezetes klisémondatok melyekre filmeket lehet alapozni. („Minden rendben lesz”, „meg fogjuk találni”, „ne tedd, túl késő” – és társai.) Hiszen ezek a dialógusok szükségesek ahhoz, hogy kiékeljék azokat a lyukakat, amelyek ott tátongnak a menekülés, a csákánnyal való vérontás, a fejlövés és a cgi-vel prezentált látványosságok képkockái között. Amolyan időkitöltők, amelyek azt hivatottak előidézni, hogy az ember mégiscsak egy filmet néz. Aranyos párbeszédek.
Persze ettől a lényeg nem változik: mindenki arra kíváncsi, hogy mitől lett egy óriási jégtömb a Föld helyén, a poszt-apokaliptikus pusztulás vizuális gyönyörűségeire, illetve a lecsiszolt fogú, embertelen, kannibállá korcsosult népség őrjöngésének visszaverésére, leigázására. Ja, igen, bocs, ez már a The Colony cselekménye.