Van abban valami szívmelengetően romantikus amikor jobbnál jobb (vagy inkább híresebbnél híresebb) színészek válnak hamisítatlan bohócokká egy zs-kategóriás mozifilmben. De Rodriguez már csak ilyen, kihozza belőlük a legjobbat. Az ott Lady Gaga?! Az ott Antonio Banderas?! Az ott...ja, persze. Ez egy Machete-film.

Túlélődráma a Krízispont szerzőjétől, Robert Redforddal a főszerepben. Az igazság az, hogy vannak esetek, amikor az alapkoncepció és a színész ismeretében előre nagyon bírom a produktumot, de ennél a projektnél az az érzésem, hogy nem is egyszer, hanem már számtalanszor láttuk. Szóval a kritikusi idézetekkel való dobálózás számomra most kissé kevés, mert se nem látványosnak, se nem izgalmasnak nem tűnik Robert Redford hajótörése. De lehet, hogy én tévedek. Talán még az lenne a legjobb.

Bíztam én a Dexter íróiban eddig, hisz a hetedik évad baromi jó minőséget szállított és az első részek alapján nagyon úgy tűnt nem estek pánikba amiatt, hogy kedvenc sorozatgyilkosunk utolsó felvonásai következnek. Aprólékosan megkezdték az építkezést és ügyesen visszacsatoltak a kezdetekhez. De most elbizonytalanodtam. Spoilerekre vigyázni a tovább után.

Köztudott, hogy a jó sci-fi ismérve az, hogy az emberről szól. Ezért Joseph Kosinski Oblivion-ja kifejezetten örvendetes darab, annak ellenére, hogy pont az emocionális mélysége az, amely egy ponton a saját minőségét karcolja.