Bernard Herrmann - Psycho (theme) (Psycho)

Herrmann témája konkrétan kalapálja, veri bele az agyadba a suspense-t. A feszültség minden taktusában tobzódik (kár, hogy ez magára a filmre nem igaz, amiről nem vagyok túlzottan jó véleménnyel*), nélküle Hitchcock klasszikusa csak egy unalmas, néhány lehengerlően sötét és elmeháborodott pillanattal rendelkező gyilkos játszadozása. Viszont a fekete-fehér filmkockákhoz tapasztott idegőrlő hangulat elsősorban Herrmann-nak köszönhető, aki soha egy pillanatra sem hagyja nyugodni a nézőt. Folyamatosan stresszel, izgat és zavart kelt. Ilyen egy jó horrortéma.

Valahol ott kezdődött minden, amikor naiv gyerekfejjel ráeszméltem, hogy Arnie gonosz. Lehettem vagy tíz és akkoriban ki tudta mi az a franchise, vagy hogy melyik az első rész. Néztük, amit a fater elénk tolt, vagy amit a videotékában dolgozó keresztanyámtól kedvezményes áron (ingyen) kikölcsönöztünk. Ezért számomra a Terminátor mindig is Az ítélet napját jelentette, az volt a kezdet. Aztán egy késő este villámlott a tévében és egy meztelen férfi termett hirtelen a szélfútta sikátorban. Tudtam, hogy ismerős valahonnan. Mindezt németül, az RTL-en. Nagybetűs filmélmény. Olyan dolog ez, amely akaratlanul, észrevehetetlenül beleég egy kisgyermek memóriájába és egész életében ott sündörög.

Úgy szeretném, hogy a B-filmek ismét virágkorukat éljék, félig lecsúszott arcokkal, feltörekvő ígéretes újoncokkal, koncepciózus low-budget sztorikkal vágják a húsba a baltát. A posztapok-jégkorszakkal kacérkodó előzetest nézve pedig muszáj imádnom ezt a szart, amelyben Laurence Fishburne tokát eresztve indul terepre, hogy feltérképezzen egy az övétől különálló kolóniát. Természetesen egyre hevesebben pörög a ventilátorból a fekália, és a tipikus szörnyes sikoltások már minden elsütött egysorosnál többet mondanak. Lesz itt sci-fi, akció, meg talán egy csipetnyi horror is. Alig várom!

Rohamos ütemben terjed a neten az alábbi fps-nézetből forgatott videó, amely gyakorlatilag annyi zsánert gyúr egybe szimpla 5 perc alatt fenomenálisan, hogy nem vagyok hajlandó nem megosztani veletek. Mondjuk a videóklip keresztbe lenyeli a valódi track-et, amiből bevallom, kétlem, hogy sláger lesz - na de ez kit izgat?!

Csak, hogy menőzzek egy kicsit.

A múlt heti téma és kérdéskör talán túl szoros keretek közé volt szorítva, ezért ezúttal az instrukciók sokkal szabadabbak és a téma is kissé más.

Rengetegszer vetődik fel az ember, vagyis inkább a megrögzött geek agyában, hogy egy-egy favorit, vagy épp klasszikus játékból milyen erőteljes és látványos filmet lehetne forgatni. Ugyanakkor a végeredmény szinte mindig arra a síkra fut ki (ahogy a könyvadaptációknál általában), hogy maga a feldolgozás nem képes túlnőni az eredetin. De azért a próbálkozások, a folyamatosan csepegtetett infók mindig reménykedésre adnak okot, hogy hátha egyszer születik végre egy olyan adaptáció, amely úgy istenesen odacsap és tartalmazza mindazt, amiért az adott matériát igazán megkedveltük.

A kérdés így már sejthető: Milyen játék adaptációját látnád szívesen a vásznon?

Update: Havasi kolléga a lelkemre kötött néhány instrukciót, aminek nem tudtam eleget tenni, ezért Jones posztolta a cikket. A lényeg, hogy ez egy átfogó cikksorozat lesz, amely az Elveszett Birodalmak témájának médiumaival fog foglalkozni regényeken, kisfilmeken és képregényeken keresztül. Tehát, aki jártas a témában jobban teszi, ha sűrűn lapozgatja fel a blogunkat az újabb kapcsolódó cikkek megjelenése miatt - Gevin.

Aki nagyjából “velem egy kora születésű”, de legalábbis felülről nézi a 30 -at, az minden bizonnyal emlékszik a Baldur’s Gate című játékra. Ez volt az első olyan számítógépes szerepjáték, ahol külső nézetből követhettük hősünk, hőseink kalandjait. Korábban főként a belső nézetes játékok dívtak (pl. Eye of the Beholder - sorozat), a külső nézetes játékok grafikája pedig bőven hagyott kívánni valót maga után (pl. Champions/Death Knights/Dark Queen of Krynn sorozat). Félre ne értsen senki, ezek a játékok kiválóak voltak: hozták az AD&D kalandozós - fantasy érzését, jók fejtörők és nehéz csaták voltak bennük - egy rossz szó nem érheti őket! Mégis a Baldur’s Gate volt az első játék, ahol egy élő, mozgalmas Elfeledett Birodalmakba léphettünk és kiülhettünk akár a Kardok Tengerének partjára is a tenger morajlását hallgatni.