Pornódráma. Joseph Gordon-Levitt első filmje duzzad a fiatalos energiától, izzik a bizonyítási vágytól és azt kell mondanom, hogy elég természetesen jön belőle minden. Ugyan a Don Jon egy óra alatt elverekszi magát Scarlett Johansson puncijáig, de, mint ahogy hamar kiderül a tökéletes testbe csomagolt nőről, hogy csak felszínes picsa, úgy Levitt debütálása sem fúr le a csontig. De nem is szükséges.
A legjobb az a Don Jon-ban, hogy van benne valami energikus ösztön, amely zökkenőmentesen hajtja előre. JGL nem véletlenül parádézik generációja egyik legjobb színészeként és most az is kiderül, hogy nem segghülye az témához. Alkotása bebetonozott panelekből, konzekvensen, előremutató célorientáltsággal épül fel és alakul a terv szerint.
Jó az igaz, hogy a pornó, a zselézett haj, a brummogó sportkocsi és a kúlság mögött húzódó mondanivaló kevésbé olyan vaskos és eredeti, mint kellene lennie, de az igyekezet dicsérendő. A stílus viszont már most ott pumpál a képkockák között (ritmikus-dinamikus, ritka példány), amelyből a folyamatosan felszedett rutin hamar egyéniséget és minőséget fog generálni. Ennek gőzébe már most beleszagolhatunk.
Az előadásmód profi és lebilincselő. Nem kever, nem takar, őszinte és vicces, de ami fontosabb, hogy valódi. Pazarul bontja alkotóelemeire az eleinte ártalmatlan pornófüggésnek a valódi mozgatórugóját, amely az élet más területére is nagyobb hatással van, mint gondolnánk. Persze ezzel, most nem szart senki spanyolviaszt, mert az addikciónál ez mindig is így volt és így is lesz, csak eddig a pornót filmvásznon kevésszer hozták fel így példának.
Viszont JGL kezei közt nagyon jó helyen van a téma, de ez nem véletlen, hiszen ő maga jegyzi íróként is a filmet, és ha már most, első debütként a pornót hozza fel, akkor szerintem nyugodt szívvel tehetünk rá egy nagyobb összeget, hogy a filmvilág néhány éven belül rendező individuumot (is) nyer a fickóból. 7/10