Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Richard Linklater: Before-trilógia

2013.10.20. 04:27 Gevin

Bécs

before-sunrise-1.jpgA találkozás - Before Sunrise (1995). A naiv, de ambiciózus kezdet, amelynek pillanatában ennek a két embernek fogalma sincs róla, hogy innentől évtizedeken át meghatározzák egymás életét. Voltaképp ezért parádés Linklater háromrészes műve, mert látjuk kibomlani, megvalósulni (olyan az egész, mint egy szerelmi-gengsztereposz: kezdet, felemelkedés, bukás). Jesse (Ethan Hawke) és Celine (Julie Delpy) ambícióktól, ideáktól, energiától és vágytól pulzálva karol egymásba egy mindkettejük számára idegen és felfedezetlen városban. Megszűnik a tér, az idő, a múlt és jövő arra a néhány egymással töltött órára, a napfelkeltéig nyúló ismerkedésbe homályossá lényegül. Ez a kulcs: a tökéletes idő és hely arra, hogy valami olyan történhessen közöttük, ami megismételhetetlen.

Linklater ezt tökéletesen becsomagolva még közvetve oda is böki: nincs kit megkérdezni arról, hogy a másik milyen, mik a hibái, hogyan él, valójában mit szeret és mit nem. Teljes valójában egymás szavaira kell hagyatkozniuk. Ezért ég bele a tudatukba, ezért csiszolja az agyukat és szívüket 9 éven át ennek az egyetlen napnak a kitörölhetetlen gyönyörűsége. Mert nem marad utána más, mint a kegyetlen valóság. De addig, ott és azokban az órákban, Bécsben bolyongva a pillanat megszilárdul, az agy fényképeket gyárt ennek az estének az emlékéről, melyből minden mondat úgy és olyan hangos rezdülésekkel visszhangzik a fejükben, hogy Jesse még könyvet is ír róla, amely bestsellerré érik hazájában. És a karrierista célok, a túrnék, az önkifejezés, az egzisztenciális biztonság megteremtése mellett olyan elavulhatatlanul romantikus oka van, amely a valódi életben csak nagyon ritkán teljesülhet be.

Nekik is 9 évet kell várniuk rá.

Párizs

before sunset1.jpgJesse elegáns, intelligens, magabiztosan ül lezseren hordott zakójában, jól néz ki és szenvedéllyel mesél a könyvéről, amelyről újságírók, irodalmárok faggatják. Ez tényleg megtörtént? Létezik a lány? Mennyi az átfedés fikció és valóság között? Majd amikor ügyesen, a kérdéseket frappánsan megkerülve okos válaszokat adva egy rendkívül ígéretes új könyvötletet igyekszik körülhatárolni egyszer csak kinéz oldalra a francia könyvesbolt aprócska polcai közé és meglátja Celine-t. 9 évet várt erre a pillanatra és csak saját egoizmusának, határozott jellemének köszönhető, hogy ott abban a percben nem roskad össze minden kiszámított és intellektuális mondandó az agyában, amellyel épp zárni szeretné a beszélgetést. A lány létezik. Épp hevesen mosolyog.

A Before Sunset (2004) a legszebb. A vágy, a beteljesülés, az elszalasztott lehetőségek, a kérdéshalmazra várt válaszokat itt és most megkaphatják mind a ketten. De Linklater ügyesebb, profibb annál, hogy olcsó romantikusfilmes giccsel azonnal a dolgok elébe menjen. A szituáció természetéből adódó kínos, de mégis örömteli érzés a lassacskán beinduló beszélgetésben kulminálódik. Annyi kérdés halmozódott fel mindkettejükben, hogy hirtelenjében fel sem tudják tenni őket. Témáról témára ugrálva haladnak és szúrják közbe a százmilliószor átgondolt mondatokat, amiket iszonyatosan hosszú ideje tudni akarnak a másikról. De ez így életszerű: apránként, őszintén, nem loholva, és némi leplezettséggel a másikkal szemben. A közös hullámhossz, az összekapcsolódás most is egy csettintés alatt születik meg közöttük. És kimondottan érdekes, hogy a "Van-e valakid?"-kérdéskörig mikorra jutnak el. Hiszen az első nem ez, hanem az, hogy újra együtt vannak, megtalálták egymást - hihetetlen, mégis igaz, és élvezik. Mocskosul.

Linklater ezt a már-már természetfeletti, de ritkán mégis létrejövő véletlent tudja elképesztő hétköznapisággal és érzelemmel felruházva olyan gyönyörűen tálalni, hogy az ember a szereplőkkel együtt beleborzong. Átélhetőbb, ha akarná se lehetne. Ahogy haladva a reptérre, minden egyes alkalmat megragadva tolják az időt, mert egyikük sem képes rá, hogy elszakadjon a másiktól és minél többet osztanak meg életükből, humorukból, annál jobban érzik a pillanat sebességét, az oly ritkán megadató beteljesülést. Már csak el kellene búcsúzni, megy a repülő és vár a család...

Görögország

Before midnight2.jpgTorokszorítóbb nem is lehetne a kezdő képsorok esetlensége után, ahogy Jesse, arcán végeláthatatlanul tükröződő szomorúsággal felteszi tizennégy éves fiát a repülőre. Azt a fiút, akiről 9 évvel korábban úgy mesélt Celine-nek, hogyha a házassága boldogtalan is, ha félévenként csak egyszer kerül szexre a sor a feleségével, a pillanat, amikor a fiával lehet, minden létező bánatot, szenvedést, érzelmi törést felülír. A Before Midnight (2013) a befejezésről szól (egyértelmű záródarab, nincs hovatovább, bezárul a kör). Az elszalasztott lehetőségeket, az idővel szemben folytatott háborút itt már nem lehet irányítani, csak szemlélni.

Jesse és Celine 18 éve kezdődő románcának megérett, beteljesült állapotát látjuk. Van két gyönyörű kislányuk, karrierjük, barátaik, közös életük. És talán kissé kegyetlen látni, ahogy mindez elgyötörte őket. Ahogy abból a kirobbanó vágyból, a kiegyensúlyozottságból mára megöregedett, problémákkal küszködő párrá váltak. Ironikus: a Bécs felé tartó vonaton pont egy némileg kiégettnek, kimerültnek tűnő német pár miatt találtak egymásra. Celine még meg is jegyzi azon az éjszakán, hogyha együtt maradnának nagy eséllyel meggyűlölnének egymásban rengeteg olyan dolgot, ami most még talán tetszik nekik. A Before Sunset-ben mindkettőjük élete sínen van. Persze ott is vannak problémáik, de egzisztenciálisan biztonságban érzik magukat, megtalálták számításaikat. Annál vonzóbbak valószínűleg sosem lehetnek. Újabb 9 évvel később azonban ez a látványos, megnyerő báj nem hogy lekopott róluk, de egyenesen az ellenkezőjét látni rajtuk. Pedig a történetük csodálatos és egyedülálló.

De a szerelem nem tündérmese: hanem az, amit Jesse az utolsó hatalmasra növő veszekedésük során próbál elmagyarázni Celine-nek, saját meglátásaival, cinikus megjegyzéseivel és tagadással kibélelve. Ugyanúgy megvan köztük mindaz a játékosság, amely huszonéves koruktól egészen idáig repítette őket és mégis a hétköznapi problémák (a gyerekek, az országok, a kompromisszumok) totálisan lemetszik róluk a szerelem, a szeretet, vagy bármilyen pozitív ekvivalens dolog érzését. És Linklater ugyan nem hátrál ki, nem degradálja depresszív apátiává és pusztítja negatív végkifejletté főhőseink történetének látszólagos befejezését (lásd Blue Valentine, amely egyértelműen kimondja mindazt, amit itt is sokan gondolhatnak), ugyanakkor pont elég melankolikus ahhoz, hogy a kicsit is racionalista nézők pontosan tudják mi lesz ennek a beszélgetésnek a vége. Persze legyünk optimisták, de ilyen tökéletesre festett realista dialógusok után nem lesz könnyű.

Richard Linklater szerelmi művészete 18 év átfedésében. Tanulságos.

komment

Címkék: elmélkedés dráma filmkritika romantikus

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr855589016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

K.Leslee 2013.10.20. 15:52:51

Latom ujranezred az elso kettot es bepotoltad a harmadikat. Ugye, h nem volt olyan borzaszto:-)
Raadasul pontosan leirtad mindazt ami miatt tetszik ez a trilogia.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2013.10.20. 16:48:35

@K.Leslee: egybe ez egy komplex mű. Nem tökéletes, és azért akad néhány unalmasabb momentum, egy műként kezelve egymás után sokkal hatásosabb.

Egyébként az is közrejátszhatott, hogy anno nem fogott meg igazán, mert én elsőnek a Before Sunset láttam, aztán a Sunrise-ot. De időrendi sorrendben az igazi természetesen.

bungics (törölt) 2013.10.21. 01:45:10

Zseniális trilógia, remekül összefoglaltad. Számomra akkor is a Blue Valentine a tökéletes film a témában, igaz én menthetetlenül cinikus vagyok már. A Before-trilógia pedig a menthetetlen reménykedők filmje.

Gevin · http://mediaviagra.blog.hu/ 2013.10.21. 02:21:30

@bungics: "A Before-trilógia pedig a menthetetlen reménykedők filmje. "

Hehe. Ez tetszik.

Én cinikus és menthetetlenül reménykedő vagyok együtt - hisz a cinikusság önmagában nem szórakoztat.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása