Freedom!

Az az igazság, hogy Jordan Vogt-Roberts fantasztikus gyerekfilmjét a mai tizenéves generáció sem érteni, sem átélni nem fogja tudni. Ezért kicsit sajnálom őket. A Nyár királyai ugyanis hosszú idő óta az első olyan ízig-vérig nyers, kalanddal zsúfolt tinifilm, amely annak minden bájával, makacsságával, abszurditások és túlzások közepette humorával, drámájával mindvégig őszinte bír maradni.

Még akkor is, ha néha csúfosan valótlannak tűnik (azok a szakállra hasonlító koszok borzasztóan festenek), no meg, hogy esetenként elég indokolatlan módon csapong, idéz elő érzelmi szélfúvásokat (többnek merészség lenne nevezni őket). Mindez nem csak, hogy könnyen elnézhető neki, de őszintén szólva nem is számít. Annyira habkönnyű, az irreálisan mély drámától tisztes távolságot megtartó infantilis kaland, hogy az ember csak vigyorog és vigyorog, mint azon a nyáron, amikor a nagyszülők kertjében/szőlőjében/veteményesén - ide mindenki nyugodtan helyettesítse be gyermekkori felfedezőtúráinak ma is fényesen ragyogó helyszínének emlékképét - egy faággal a kezében tört utat magának a feltáratlan természetbe, hogy meghódítsa azt.

Ross Riege operatőri, istenadta tehetségének köszönhetően ugyanis néhány szempillantás alatt újra a vadonban találjuk magunkat, pelyhes állú, koszos és szemtelen, lázadó kölyökként. A tájak, a rétek, a fákon áttörő napsugarak, a víz csobogása mind-mind képes felidézni az emberben fiatalsága legszebb emlékeit. Miközben ez a három fiú makacsul, bosszankodva elszökik otthonról, hogy megéljék életük egyik legszebb nyarát.

Jordan tökéletesen alkalmazza a rendelkezésére álló eszközöket, a lassításokon, a fényeken, hangokon, zenén és úgy ámblokk mindenen keresztül, ami csak képes fokozni az élményt. Egy másfél órás önfeledt videóklippként csapódik le a film, melyet az ember legalább 1 hétig minden reggel minimum egyszer megnézne, hogy jókedvvel induljon a mutatvány.

Ryan Miller talpalávalója találóbb nem is lehetne. Az önfeledt, kicsattanóan jól eső boldogság csak úgy árad a képek és a zene ötvözetéből, audiovizuális boldogság-hormon, jókedvbomba, "mosolyogj" - pirula. Olykor ugyan érezhető, mintha ez az egész már a hatásvadászat mezejére merészkedne, de szinte mindvégig egyensúlyban, a képzeletbeli vonal mögött marad.

Mert az igazság az, hogy akinek volt szerencséje gyermekként hasonlóan emlékezetes, vad, szabad, titokzatos és izgalmas kalandokat átélnie az tudja, hogy nyakig mocskosan, maximális elégedettséggel, örömtelien új, maradandó élmények nyomaival az arcán nincs szebb dolog, mint belebámulni a naplementébe a domboldalról. 8/10