Még be sem hegedtek a Twilight okozta lelki sebek…
Még fel-feldereng rémálmainkban Bella savanyú képe és Edward rikító csillámteste…
Még javában igyekszünk feldolgozni mindazt az érzelmi törést, amivel Stephenie Meyer vámpírkultuszt gyalázó sorozata éveken át sokkolta szürkeállományunkat…
Még fel sem száradt a könnyünk, amit eme megindító franchise búcsúja csalt ki szemeinkből… - Ja, ilyen nem volt.
De mindegy is, mert máris itt a következő fájdalmasan kínos szerelmi történet, amit a természetfeletti vonal beleerőszakolásával próbálnak érdekesebbé, különlegesebbé és mindenek felett eladhatóbbá tenni.
Bekövetkezett az, amitől titkon mindannyian rettegtünk: a Twilight-klónok támadása megkezdődött. Hölgyeim és uraim, itt vannak az igézők!
Igézők, mert az hogy „boszorkány” vagy „varázsló” túl suttyó kifejezés az ő érzékeny kis lelküknek. Az egyik ilyen igéző (szokjuk a szót!) Lena, a frissen a városba érkezett 15 éves lány, a jellegtelenség netovábbja, a Bella-imitátorok koronázatlan királynője, aki bár még sokat nem élt, máris mindenféle világfájdalom nehezedik törékeny kis porcelánlelkére. Többek közt az, hogy mindenki utálja, mint a szart. Illetve majdnem mindenki. A suli menő csávója - aki mellesleg a kisvárosi élet egyhangúságától és ürességétől megcsömörlötten szintén mindenféle világfájdalmat ringat a keblén -, Ethan rögtön beleszeret, mert álmodott vele bizony nem egyszer, ezért aztán dobja is rögvest dögös csaját, hogy ezentúl minden erejével a rá kurvára nem kíváncsi Lenát ostromolhassa.
Ezzel az idétlen románccal telik el az első óra, amely során erőltetett szituációk és ordenáré közhelyek virágos mezején sündörögve zokoghatunk az unalomtól – bár azt mindenképp ki kell emelni, hogy eme abszurd szerelem még mindig jóval hitelesebb és fogyaszthatóbb, mint Bella és Edward véget nem érő kálváriája. Aztán amikor végre lefolyik a nyál a hegyekből, a romantikus szálat háttérbe szorítja a többi igéző megérkezése, amivel párhuzamosan elképesztő gagyiságok mérhetetlen ostroma veszi kezdetét. A béna effektekkel kísért „akciójelenetek” még csak el-elmennek szódával, de a cselekmény a maga megdöbbentően bárgyú fordulataival rendre kikezdi a tűrőképességünket.
Persze mit várhat az ember, ha a történetet a Harry Potter, a Twilight és – most kapaszkodj meg – a Star Wars összeollózásából nyerték ki az írók? Sok jót nem, mert amikor arra terelődik a szó, hogy az igézőnek a 16. születésnapján választania kell a jó és a sötét oldal között, de néha az oldal választ igézőt, blabla; az értelmetlen, zavaros és rém gagyi megoldások záporozni kezdenek, de mi akkor már összeroskadva vegetálunk a beálló agyhalál békés állapotában.
Azt hitted, a Twilight csillogó vámpírjait nem lehet alulmúlni? Természetesen nem tévedtél, bár azt azért meg kell jegyezni, hogy a Beautiful Creatures minden izmát megfeszítve erőlködik, hogy ezen változtasson, így megtekintését szigorúan csak érzelmileg visszamaradott tinilányoknak ajánljuk!
Orditóan gagyi „romantikus” fantasy,
but still a better love story than Twilight.
BEAUTIFUL CREATURES - LENYŰGÖZŐ TEREMTMÉNYEK
(Beautiful Creatures, 2013)
amerikai fantasy
játékidő: 125 perc
rendezte: Richard LaGravenese
főszereplők: Alice Englert, Alden Ehrenreich, Jeremy Irons, Emma Thompson, Emmy Rossum
