Mintha el sem köszöntek volna. Ez az érzés kavarog az emberben miközben figyeli Kurt Sutter motoros vagányainak immáron hatodik évadja tartó menetelését. Tudván, hogy elértünk a végjáték kezdetéhez, a modern és mocskos Shakespeare-dráma fináléjának első etapjához. Így a tempóból, a nagy időugrásokból, a sokkolásból és mintha kissé a hangulatból is visszavett vett volna a perverz karmester. A tovább után spoilerek.

A helyzet márpedig az, hogy eljutottunk arra a pontra, amikor túl sok karakter importálódott be a charmingi klub mindennapjaiba. Sutter annyi mindenkit hagyott életben, hogy hirtelen még a hatvan percre rúgó játékidő is kevés volt ahhoz, hogy mindenkire kellő mennyiségű érdemleges pillanat jusson.

Ennek ellenére végül élvezetes epizóddá formálódott a nyitány, habár sokkal kevesebb valódi, nyers, hamisítatlan SoA pillanat jutott ezúttal nekünk nézőknek, mint azt vártuk. És ez némileg imádott showrunnerünk hibája is, meg nem is.

Ugyanis kellően sokkoló, aberrált, töményen erőszakos jeleneteket láthattunk, de a SAMCRO univerzumában mindezek már hozzátapadtak a hétköznapisághoz és a természetességhez. A szexuális deviancia, a brutalitás, a kegyetlen hidegvérű gyilkosság, vagy a nemi erőszak már olyannyira szerves részét képezi a sorozatnak, hogy a hűséges nézőket ezekkel már képtelenség sokkolni vagy meglepni. Sutter az ötödik évadban esszenciális mixbe fojtotta a SoA minden meghatározó, jellegzetes elemét és ennek okán, mintha érezhetővé vált volna, hogy a formula, az éveken átívelő előadás mára kissé megfáradt volna. Lendületet és energikusságot vesztett.

Nem kopott el, nem lépett ki medréből és még a minőségből sem engedett, de mégis hiányzott belőle az a vonulat mely előrébb lökné az útján.

Jax hűtlensége, Clay túlélési vágya, Otto beteges kínzása (Sutternél komoly gondok lehetnek fejben, amiért saját karakterén újra meg újra egyre brutálisabb és aberráltabb tetteket követ el, már tényleg fokozhatatlan) Gemma szarkavarása vagy Chibs és Juice "békülése" egyszerűen már nem ejthet sebet az ember szívén.

A klub már ég, darabokban heverve csapongó lángokkal megkezdte pusztulását és valószínűleg semmi és senki sincs, ami megállíthatná. A kérdés, hogy ezt mennyire lesz fájdalmas végignézni. Vagy már egyszerűen meg sem érezzük a veszteséget, a fájdalmukat, mert a mi szívünket is kérgesre koptatta ez az öt évad? Idén és jövőre mindez kiderül. 7/10