Valószínűleg Ethan Hawke fejében is többféle ambiciózus gondolat fogant meg miközben elregélték neki a The Purge alapfelállását, ami jó néhány különböző erőszak-orientált, igazi hardcore megvalósítást hordozhat magában. Aztán, ahogy elkezdődött a forgatás, Hawke lelkesedése vélhetően pont úgy tört darabról darabra, ahogy nekünk nézőknek a játékidő múlásával. Hiszen az öreg Ethan egyszer már beszopta beszopatott de az legalább becsülendő benne, hogy támogatja a horror szcénát - ugyanakkor persze az is lehet, hogy mostanság kicsit kong a bankszámlája.
Van egy éjszaka a nem túl távoli jövő Amerikájában, amikor a bűn egyszerűen legálissá válik. Bármit lehet, bárkivel lehet (kivéve persze néhány felső osztálybeli politikust), a törvény szemet huny, a felgyülemlett stressz, harag, gyűlölet pedig az erőszak legkegyetlenebb formáiban elevenedhet meg. Valljuk be, akármilyen primitív is, filmként igencsak nagy, széles spektrumú potenciál rejlik ebben az ötletben. Ha másra nem, egy olyan vérgőzös, feszült, és izgalmas horrorra, amin a műfaj kedvelői nagyon szívesen csámcsognának.
Így kellően lehangoló és elszomorító, amikor az első húsz perc alatt kvázi kiderül, hogy ez az ötlet csak egy strukturális váz, egy blöff arra, hogy az agyonjáratott, leégetett motorral működő "házas-horror" szintjére degradálja James DeMonaco saját ötletét (író-rendezőként jegyzi a filmet). A félelem és atmoszféra gyakorlatilag már az első húsz perc alatt elpárolog a film kockái közül, a feszültség szép lassan kihűl, és nem hogy nem vagyunk képesek szorítani a családért, egyenesen szomjazzuk, hogy a két totál idióta, idegesítő gyerek (azt a fiút minden harmadik másodpercben fel kellett volna pofozni) minél előbb és minél kegyetlenebb halált haljon.
Arról nem beszélve, hogy az illogikus megmozdulások közt húsz percenként bekopog az ablakon a morál, jelezve, hogy "hé, én is itt vagyok, ne felejtsetek már el!", akkor jön néhány erkölcsi petárda, amely próbálja felkavarni a morális értékrendet, de olyan kicsiket pukkannak, hogy az ember szinte észre sem veszi őket.
Így a film végén lévő csavar tulajdonképpen azelőtt elhal mielőtt akár egy percet is élt volna és jelentősége karcolja a zérót. Kár érte, hisz Ethan Hawke és Lena Headey színvonalban tökéletesen illett volna a film szellemiségéhez, de sajnos nem rajtuk múlott a végeredmény. Talán majd legközelebb. 4/10
