Volt idő, amikor Wes Craven 6 perc alatt képes volt atmoszférát teremteni, hogy aztán a továbbiakban azt fenyegetővé, félelmetessé, karfamarkolóan izgalmassá fejlessze, hogy a néző majd beszarjon ijedtében, de a tenyerével eltakart szemével azért az ujj-réseken mindig oda-oda pillantson a képernyőre. Aztán ahogy az évek egyre tornyosultak Craven feje felett, lett idő, hogy az első 6 perc után a következő 6 percben gyorsan agyon is vágta, amit addig sikeresen felépített (igen, jelen írás tárgyáról van szó), és ha a közelmúltra pillantunk (My soul to take) talán jobb, ha azt hagyjuk is (bár Craven egykori gyermekének folytatása, a Sikoly 4 meglepően élvezetesnek bizonyult, érdemes megemlíteni).
Az Éjszakai járat annak ellenére nem működik, hogy minden megvan benne az ellenkezőjéhez.
A cselekmény sekély, mint egy pocsolyameder, de legalább annyi van a direktorban, hogy nem is szarakodik sokat a felvezetéssel. Értelmetlen lenne ebben az esetben. Lisa-nak (Rachel McAdams) el kell érnie az utolsó éjszakai járatot, ami láss csodát késik. Összehozza a "sors" egy fiatal ficsúrral (Cilian Murphy), aki láss csodát (#2) nem olyan illedelmes, figyelmes és tisztelettudó, mint azt elsőre gondolta volna a hölgyemény. Az első negyed óra gyakorlatilag egy elcsépelt romantikus film illúziójaként is tökéletesen helytállna, ha Craven nem vágná ketté hirtelen.
Lisa egy sok-csillagos szálloda vezetője, amiben éppen most igyekszik megszállni egy neves politikus, akit történetesen Cilian Murphy ki akar nyírni a francba, ehhez pedig az kell, hogy a lány átrakja egy másik szobába őt és a családját. Ha pedig nem teszi, az otthon éppen vígjátékmaratont tartó apuci (Brian Cox, totál kihívás nélküli szerepben) egészsége nem sokáig szolgál már túl jól. A háza előtt parkoló ezüst Bmw-ből ugyanis kiszáll egy magas, szikár, hűséges "jó kutya", aki hangtompítóval üdvözli majd.
Kész, forgatókönyv pipa. Megvan a kontextus, jöjjön a lényeg. Ami azon áll vagy bukik, hogy ebbe a felettébb szimpla, szűkös, kellemetlen szituációba Craven mennyi feszültséget képes tölteni. Kezdetben nem is megy rosszul, de aztán az amúgy is feszes játékidőből hihetetlen hamar fogy ki a szufla. A lehetőségek korlátoltak. Hova lehet menekülni egy repülőgépen, hogy lehet némán segítségért kiáltani, vajon pitiáner trükkökkel át lehet-e verni ezt a seggfejet, ésatöbbbi ésatöbbi. Eltelik fél óra, majd miután mindezek lezajlanak, egyszerűen a néző csak elkezdi unni az amúgy is százszor lejátszott zsarolás-túszejtés kombinációt és hiába van itt ez a két jó színész (Murphy vérbeli geci volt mindig is) az egész szitu unalmassá degradálódik.
Igen, most a nő menekül, most megbotlik, elesik, most majdnem elkapja, most épp átveri a zsarukat, akik lószart sem tudnak, most majd megmenti aput, aztán a fickót, aztán jön a végső összecsapás, majd a végén egy találónak szánt poénnal mindenki boldogan sétál bele a stáblistába - ja, de előkerül egy toll is, ami szép helyen landol az emberi testben.
Aki Rém álom az Elm utcában-t, Az utolsó ház balra-t no meg Sikolyokat rendez, attól ez hiba. Nem súlyos, megbocsájtható, de hiba. 4/10