Az a baj a Resolution-nel, hogy maga az ötlet jobb, mint a film. És még csak a kivitelezés sem okolható, amiért az élmény pusztán középszerűen csapódik le az emberben, hiszen az apró jelek, a horror zsánerének jellemzői egytől-egyig fellelhetők, ahogy a metafikciós elemek is intelligensen vannak betűzdelve súrlódásmentesen a cselekmény paneljei közé. Mindez egész egyszerűen csak unalmas.

Kezdődött már szarabbul horrorfilm annál, hogy a legjobb barátod egy erdő közepi házikóban csőhöz bilincsel, mondván azért, hogy végre legyere a cuccról. Michael (Peter Cilella) eképpen szeretné megmenteni barátját, Chris-t (Vinny Curran) attól, hogy a crack, a pia, az önmarcang és az önzőség belátható időn belül kinyírják. Miközben ehhez a drasztikus módszerhez folyamodik egyre furcsább dolgok, alakok, fotók, filmszalagok bukkannak fel, aminek magyarázatát a befejezésig még a néző sem igazán leli.

Van a Resolution-ben egyfajta megmagyarázhatatlan paranoia. Egy nyomasztó érzés, mely végig ott lebeg az emberben, mintha tudná, sőt várná, hogy történjen valami rossz, egyfajta gonosz dolog. Ezt az érzetet kétségtelenül jól sikerül Justin Benson-nak elvetni a nézőben. Ahogy beimportálja a fenyegetettség légkörét mindenféle riasztó alakkal és momentummal. A drogdílerek megjelenésével, az indián rezervátummal, a vallási fanatikusokkal, egy homelessekkel teli barlanggal, hátborzongató fotókkal, néhány videofelvétellel és az elmaradhatatlanul elhalálozó házikedvenccel. Mind-mind növeli a frusztrációt, a félelemérzet szétterjedését. Ez a legerősebb vonulata.

A lényeg viszont ezen szálak félbevágása, a felismerés, a ráébredés és a személyes dialógusok lecsengése után körvonalazódik csak. Nem könnyű felismerni, pedig az összes tárgy, az elejtett mondatok mindvégig szimbolizálják azt a remek ötletet, melynek igazi értéke magában az eszmében, a gondolatban van. Amit piszok nehéz ennél összeszedettebben, visszafogottabban, de hatásos csomagolásban, szájbarágás nélkül a horrorrajongó kezébe adni. Talán ez az oka annak, hogy a Cabin in the woods sokkal harsányabb, direktebb és merészebb előadásmódja csúcsra járatja a zsánert, míg a Resolution csak egy hasonló gondolatot tesz hozzá, majd meg is reked benne. Persze nyilvánvaló: kevesebb lóvé, középszerűbb színészek, kézi kamerás felvételek. De maga az elgondolás dicséretes. 5/10