Mindig érdekes és egyszerre izgalmas egy olyan sorozat aktuális évadjába belekezdeni, melyről a néző tudja, hogy az utolsó. Különösképpen, ha ez hosszú évek óta futó, nagyszerű, eredeti és a legjobbak között törtető széria, amely kedvenc sorozatgyilkosunk történetének lezárásaként szolgál majd. A Dexter elérkezett a vég kezdetéhez. Az írók pedig higgadtan, lassan építkezve kezdenek bele a cselekmény előkészítésébe. A cikk további része spoilereket tartalmazhat azok számára, akik még nem látták a kezdést. De miért is nem?

Alapvetően az utolsó évad mindig a nagy találgatásoké: elméletek tömeggyártása, nézői elvárások kinyilatkoztatása, avagy Dexter túlél vagy sem, fiából, Harrisonból sorozatgyilkos válik-e majd, az örökség tovább száll, az ismerősök és kollégák rájönnek-e a nagy titokra és Debra kiejti-e 2778-szor a szezon alatt a "fuck" szót. Ez a nézői tendencia valahogy mindig gyönyörű a tévésorozatok világában, még akkor is, ha tisztában vagyunk vele, hogy a végén tele lesz csalódott és elégedett rajongókkal egyaránt a világ.

A legutóbbi események óta hat hónapot ugrottunk. Dexter szert tett néhány új barátra, bowlingozott, vérelemzett, élte tovább emóció mentes életét, miután Deb kinyírta a gyilkossági osztály egykori főnökét, az állandóan akadékoskodó Laguerta-t. Eközben Deb kokaincsíkokkal és egyéb tudatmódosító szerek tömkelegével próbálja feldolgozni a traumát, munkahelyet váltva, egy fejvadász cég alkalmazásában és egy potenciális áldozat/bűnöző ágyában. Dextert totálisan kizárva "új" életéből. A körítésben természetesen egy újabb lehetséges sorozatgyilkos halovány aurája lengi be a légteret, melyhez rögtön szakértőt is hívtak az osztálynál. Itt kezdődik a nyolcadik évad.

Egyelőre az igazán találó, filozofikus, a sorozat védjegyévé, egyben (egyik) legjobb eszközévé váló narráció még csak halványan festi meg az atmoszférát, de érezhetően jelen van. Viszont, ahogy a szálak fejtegetésébe bocsátkoznak az írók, Dex alól kezd kicsúszni a talaj. Türelmét vesztett, pszichopata, vad énje feltűnően burjánzik, random gyilkosságok, és erőszakos hajlamok kövezik útját "testvére" felé, amely egyértelműen revelálja a behatárolt irányt az írók részéről. A színre lépő Dr. Evelyn Vogel (Charlotte Rampling sztoikus, de karizmatikus alakításában) pedig nem azért jött éppen most, mert unta már a pszichopatákkal foglalkozó könyvek írogatását, hanem mert testközelben szeretné tudni magát egy feltehetően régi ismerőshöz. Ki ez a nő? Harry egykori szeretője, eltitkolt felesége, Dextert gyermekkorában tanulmányozó doktornő? Egyelőre fogalmuk sincs, és ezt az írók remek feszültségteremtésként használják a kezdődő befejezés expozíciójaként.

Márpedig a talaj forró, a titkok égetik a bőrüket és Dex-nek még csak elképzelése sincs, hogy mire akarja felhasználni a doktornő, vagy egyáltalán mit és mennyit tud róla. Nekünk, nézőknek van. Nem bombasztikus hévvel vágta fejszéjét a koponyánkba a nyolcadik évad, de a határozott kezdés ragyogó szezont ígér. 7/10