A harmadik szinten a XIII. században találjuk magunkat: vasinges a hangulat, sziporkál a fekete mágia, Ash pedig egy flashback-en keresztül emlékeztet minket, hogy honnan hova jutottunk. Természetesen az Evil Dead nevű horrortúlélőshow harmadik felvonásáról beszélünk, amely Sam Raimi trilógiájának legjobb epizódja. Az a fajta véresen szórakoztató hangvétel, melynek minden beállítása cool, egysorosai sziporkázóak és főszereplője ikonikus. Naná, hogy baromság az egész. ÉLVEZD!

Azért bánom, hogy ezt a szörnyetegekkel túlzsúfolt funny-ra vett lidércnyomást nem pattanásos tizenéves koromban tettem magamévá, mert akkor minden bizonnyal a kedvenceim közé sorolnám. Bruce Campbell szinte természetfeletti, heroikus hőssé való kulminálódása maga a nagybetűs VAGÁNYSÁG. Arrogáns és pimasz, brutális és eszement. Tisztára, mint egy videójáték-figura.

Az atmoszférából süt a szándékos gagyiság, a stop-motion trükkfesztivál az odakent vetített hátterekkel karöltve nem, hogy elvenne az élményből, hanem egyenesen hozzátesz. A középkori hangulatba teleportált XX. századi szuperhős tökéletes egyveleget képez Raimi megállíthatatlan törtetésének mixében, melyben a gonosz én vibrációjától kezdve a különböző szörnyetegek parádésan komikus felbukkanásán át egyszerűen minden komolytalan és röhejes.

Persze mindeközben koponyák ropognak, boszorkák visongatnak, és gejzírként tör fel a gore, de ennek köszönhető, hogy az Army of Darkness azon kevés horrorvígjáték közé sorolandó (szigorúan), amely tökéletes arányban keveri a két műfaj legfőbb, legjellemzőbb sajátosságait. Az eredmény meggyőző.

Nincs üresjárat, nincs defekt (még a bakik is szándékosnak tűnnek), fantazmagóriák kelnek életre a vásznon, majd pusztulnak el láncfűrésztől, lefűrészelt csövű shotgun-tól, íjaktól, kardoktól, pusztán azért, hogy ez a cinikus, megtépázott gyökér hazajuthasson a világába. A harckoreográfiák súlyosan jók, profizmusuk megkérdőjelezhetetlen.

Egyetlen negatívuma talán, hogy ennél is több halottdeformációt és humort is elbírt volna még ebbe a szűkös játékidőbe passzírozva is. Mivel kifejezetten nem csípem a műfajt, számomra külön elismerésre méltó klasszikus nagysága. Milyen kár, hogy gyermeki énem megfosztódott ettől az élménytől. Imádta volna. 8/10