Apák vére
Derek Cianfrance második rendezésében ambiciózusan, előre elrendelten csordogál végig majd két és fél órán keresztül egy vérvonal, amely mindent összeköt. Alkotása strukturális mestermű, ahogy dramaturgiai toposzok összefűzéséből hoz létre egy saját, különálló produktumot. A film, ahogy sok kritika értelmezi - némileg tévesen - nem három történetből gyúródik egy egésszé, hanem generációkból. Két férfi véréből szeli egymást ketté. Íme az amerikai zsánerdráma ma.
Luke-ot (Ryan Gosling) nem fűti semmi. Élete a kietlen hedonizmussal, kívűlállósággal és ridegséggel kötött kapcsolatot már sok-sok éve, így természetes, ha felbukkan élete egyik nője azzal, hogy gyermeke született tőle, a kilátástalan vándorcirkusz egy csapásra foszlik köddé és kúszik a helyére valami felemelően ösztönző értelem. Gosling maga a stílus, a fenegyerek, mindegy, hogy fogpiszkáló és fehér dzseki vagy bucsutetkó és kifordított póló, mert az egyéniséget a lénye adja. Ebből a szempontból a The Place Beyond the Pines-béli karaktere még több is, fortyogóbb, drámaibb és átélhetőbb, mint a Drive hőséé.
Avery Cross (Bradley Cooper) a kapocs. Az ellentétes vérvonalak kereszteződéséből adódó karambol miatta következik be. De Avery karaktere valójában csak egy köztes állomás, egy katalizátor mely tovább viszi Luke történetét. Ezért a korrupt zsarukkal foglalkozó mellékszál túlzott jelenléte, kibontottsága még talán kissé erőltetetté is válik, hiszen a fókusz alapvetően itt is az apákra és fiaikra kerül - Coopernek nem is kell akkorát alakítania, mert Gosling előtte már elintézett mindent (egyébként a méltatlanul alulértékelt The Words-ot tessék megnézni, mert abban Bradley Cooper tényleg zseniális).
Az esszencia, az eszme, a mondanivaló határozott és átgondolt végigvitele az utolsó harmadban éri el csúcspontját. Amit Cianfrance ki akar hozni ebből az egészből, amit át akar adni az ismert panelek egybegyúrásával, az itt, a Chronicle fiatal és tehetséges különcének megtestesítésével kel életre (ebből is látszik, hogy Avery fiának karaktere elsikkad, háttérbe vész, mert a látványosság nem ő). Jason (Dane DeHaan) keresi önmagát és amit örökké elhallgattak előle, a vad, törvényen kívüli és mániákus, őrült apa emléke az, amely segíti őt, a helyes útra tereli. Cianfrance pedig mesteri cselekményszövéssel, a múltidézés klasszikus, de hatásosan, emocionális többlettel nehezen kivitelezhető módján adja oda mindezt neki és vele együtt nekünk nézőknek.
Az eleve elrendeltséget, "a vér kötelez" jellegét, az örökséget mely a lehető legvalószínűtlenebb helyeken, embereken, bűnökön és tetteken keresztül tör utat magának, hogy megtalálja örökösét. Mert az eredendő bűn apáink vérében csordogál. 8/10