Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Amik miatt megérte #1

2013.06.03. 17:40 dzsoni szánsájn

Bár a jelenlegi konzolgenerációnak még koránt sincs vége, már több, mint ildomos visszaemlékezni azokra a darabokra, melyek miatt megérte a most futó gépek által kínált világba csöppenni. Nyilván azok a nagy címek, amik csak ezután fognak megjelenni - de máris rájuk aggasztható a klasszikus jelző -, nem szerepelnek, hacsak listánk végére érve nem kerül kezeim közé. Máris felvetődik a kérdés bennem, jobb volt-e ez, mint az előző generáció? Meglátjuk. A felsorolás végén pedig megvizsgáljuk a mérleg másik nyelvét is.

sargakazi_999in1_open1.png

Kifejezetten kevés AAA kategóriás, a generációban debütáló exkluzív címmel hadakozott a Sony, ezek közül a legismertebb a Crash és a Jak sorozatot jegyző Naughty Dog fejlesztése, az Uncharted. A mára trilógiává bővült széria óriási siker volt, mind szakmailag, mind pedig a kasszáknál. Főszereplőnk, Nathan Drake kalandjait leginkább egy modern Indiana Jonesként lehetne jellemezni, végtelen mennyiségű akcióval. Az igazán figyelemreméltó a sorozattal kapcsolatban, hogy részről részre sikerült fejlődniük, mind grafikailag, dramaturgiailag, játékmenetileg... na jó, utóbbi nem igaz. Legalábbis a fejlődés menete nem olyan nagy léptékben tetten érhető, mint a többi szegmens esetén. Mert ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor be kell lássuk, akármennyire is szeretjük mind a három epizódot, maga a játék mechanikája elég... kezdetleges. Persze, egy akció-kaland TPS esetén nem várhatunk el borzalmasan mély rendszert, de érezhetően a fejlesztők a lehető legtöbbet feláldozták a blockbustereket megszégyenítő jelenetek érdekében, tipikus style-over-substence (és inkább interaktív film, mint egy Heavy Rain, de arról később). De ez az, ami miatt megszerettük az Unchartedet, azokért az adrenalinpumpáló, pofátlanul hatásvadász akciókért, melyek közben csak az állunkat kerestük, a remekül vezetett történet, a még profibb karakterek (a szinkronmunka zseniális), a sok-sok változatos helyszín, mind egy apró adalék, melyek egyben adták meg legfontosabb ismérvét a játéknak, ami nem más, mint a hangulat. Ha sikerül berántania, nehezen teszed le. Ja igen, a második résztől egy viszonylag rendben lévő multiplayer játékmódot is összedobtak ott Santa Monicaban.

uncharted-3-ps3-ps3-8890.jpg

Vélhetően a kisebbséget fogom gyarapítani, ha a következő címet pár évtized múlva, két cavinton közt a generáció klasszikusai között fogom emlegetni, de mivel addigra úgyse érdekel senkit, ezúton szeretném listába venni a Sleeping Dogs névre keresztelt csodát. Szegénykém elég sanyarú sorsú volt, eleinte a True Crime szériát szerették volna feléleszteni (TC: Hong Kong), de 2011-ben az Activision lelőtte a projektet, mert nem láttak elég zöld hasút manifesztálódni a jövőben. Fél év kellett, hogy a Square-Enix felvásárolja a kiadáshoz szükséges jogokat, de a nevet nem vette meg, így teljesen új IP-ként kerülhetett forgalomba. És milyen jól tették. Mint kitalálható, a hongkongi alvilág legmocskosabb bugyraiba kell beépülnünk zsaruként, ám a helyzetet bonyolítja, hogy hősünket, Wei Shent erős érzelmi szálak is fűzik feladatához. Tucatnyi remek sandbox játék érkezett, de a Sleeping Dogs mindenképp az elitbe tartozik, nemcsak azért, mert a semmiből robbant meglepetésként, hanem mert eszeveszett jó móka. Nagy és változatos terep, rengeteg jármű és lehetőség (utóbbiból legalábbis annyi, hogy ne fulladjunk bele), látványos akciók, melyek tökéletesen idézik a hongkongi triád filmek szellemét, autentikus zenék és egyszerűen élőnek hat a dolog. A járókelők beszélgetnek, telefonálnak, fényképeznek, jógáznak, rabolnak, stb. Féltucat-féle mellékküldetés, ha lazítanánk a főszál követése közben. Illegális utcai versenyek (vagy épp tengeri), nyomozhatunk keresett bűnözők után, drogtanyákat számolhatunk fel, karaokezhatunk és így tovább. Viszont a legszembetűnőbb dolog a játékkal kapcsolatban, hogy gyakorlatilag semmi eredeti nincs benne, minden elemét láthattuk már máshol. De a legjobb, hogy ez egyáltalán nem baj, mert csak jó dolgokat csen és azokat tökéletesen illeszti a nagy egészbe. Az akciók pedig tényleg fenomenálisak, lövöldözni nem sokszor lesz alkalmunk, ebben a világban inkább ökleinkre lesz szükség, de ami a pusztakezes harcot illeti (ami az Arkham játékok után szintén nem eredeti), ismét csak pillázhatunk, hisz kegyetlenül brutális és meglepően naturalista. Apróbb bugok itt is előfordulnak, de óriási siker volt, nem is érdemtelenül.

32052.jpg

A generáció legjobb sportjátéka (na jó, talán lehet holtverseny is) a Top Spin 4. Micsoda? Egy teniszes játék? Bezony! És garantáltan nem csak a mániákus tenisz fanatikusok szívét dobogtatja meg, mert a Top Spin negyedik felvonása, egész egyszerűen tökéletes, hibátlan. Persze mondhatnánk, hogy mivel nem egy túlbonyolított sportágról van szó, így ezt könnyű tálcán kínálni miközben a fotelben tespedünk, de a 2K fejlesztői a legapróbb, jelentéktelennek tűnő részletekre is odafigyeltek, így a közvetítések és a játék között nem sok a különbség. Mindezt a lehető legpofásabban prezentálták, épp csak a szőrszálakat nem számolhatjuk meg a játékosok lábán, akit akár magunknak is készíthetünk egy roppant kidolgozott karaktergenerálóban (melyhez egy szintén remek fejlődési rendszer dukál, ahol a tartalmas karrier módban szerzett tapasztalati pontjainkat költhetjük). A játékosok pedig élnek, minden labdamenetre reagálnak eredménytől függően, van aki extázisban tör ki egy-egy megszerzett pont után, van aki egy biccentéssel elintézi, de akad aki mérgében elhajítja az ütőt, ha nem úgy jönnek össze a dolgok. És ami a látványnál is fontosabb, az az elképesztő mély és összetett játékmenet. Nem csak arról van szó, hogy megütjük a labdát oszt jóvan. Gyakorlással kismillió fajta ütést csalhatunk elő és idővel pontosan oda is tesszük őket, ahová valóban szeretnénk. Egyáltalán nem egyszerű, a konkurenciának kikiáltott Virtua Tennisszel ellentétben, nem kimondottan a casual réteg játéka. De épp a fáradalmas betanulás okán lesz édesebb a siker gyümölcse. Az egyetlen felróható hibácska, hogy a nehézségi szintek nincsenek egyensúlyban. Normálon pontot sem vesztek, hardon meg sem bírok mozdulni. Ja, és a mai napig nem találom Sharapovát.

med_top_spin_4_nadal_2.jpg

komment

Címkék: játék kalandjáték akciójáték sportjáték

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr385341968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása