Már vagy öt napja végeztem a Wire-el, és akármilyen furcsa már a másodikon éreztem magamon az elvonási tünetek különböző jelkombinációit. Azonnal letöltöttem a soundtracket, Omar-t és McNulty-t idézgetek random módon, és vehemensen keresem az utódját (ami persze nincs), úgyhogy van baj. Ettől persze titeket sem kíméllek meg kedves olvasók, így az, aki látta azért, aki nem az pedig azért hallgasson bele az 5-ből az általam legjobbnak tartott főcímzenébe.