Baltimore rákos. David Simon-ék ezt már az első évadban diagnosztizálták. Azóta viszont tele lett áttéttel. Olyanokkal, mint a szervezett bűnözés, a drogkereskedelem, a korrupció, rendőri és politikai visszaélések és természetesen a hatalomfitogtatásából születő gyilkosságok. A negyedik etap mindennek a gyökeréhez, a kór kialakulásának kezdetéhez kanyarodik vissza, az egyre gonoszabbá és torzított látásmódúvá változtatott friss, fiatal generációhoz. Mert már ott, akkor, tizenhárom évesen derékig sem érő, gengsztert játszó tejfölösszájúak jaszkariznak a sarkokon. Már ott el van baszva a sorsuk. Colvin őrnagy "Hamszterdam" kísérlete pedig valahol itt csúcsosodik ki igazán, az oktatási rendszer átértelmezésében.

Mert a kölykök az utcára járnak tanulni, nem a suliba. Amit ismernek, amiben mozognak, arról mindent tudnak. A bosszúról, eltemetett hullákról, nagyfőnökökről, korrupt zsarukról, nincstelen junkiekról és persze a hanyag szülőkről.

Nem a véletlen műve, hogy a negyedik szériát nagyra tartják a kritikusok. A probléma, amit körül jár elemi fontosságú. Simon pedig baromi hatékonyan képes megszerettetni velünk a legszemtelenebb plöm-plömszájú pöcsfej gettógyereket is, akinek kilóg a segge a gatyából - ehhez mindig is különösen jól értett. De a legszebb mégis, ahogy ezekhez a még naiv, de már jó-néhány dologban jártas, leendő katonákhoz komponálja a már megismert karaktereket.

Ezt páran meg is sínylik (Kima-t asztal mögé küldik jó hosszú időre), de az egyik legpozitívabb csalódás, ahogy McNulty-t kigyógyítják az alkoholizmusból és a megszállottságból. Annyi szaron, kínon, kurván, csalódáson és részeg éjszakán végigment dühös, tajtékzó nyomozónk végre megnyugszik és őszintén boldog lesz egy járőrkocsi volánja mögött (amíg el nem érkezünk az utolsó részhez, de arról majd később).

Az iskolaprogram kiváló analizációs lehetőséget biztosít, ahhoz, hogy végignézhessük miképp válik a még ártatlan fekete fiúkból, olyan gonosz, érzéketlen professzionális bűnöző, mint Chris vagy Snoop. Ez a metamorfózis félelmetes erejű. Simon pedig e köré olyan atmoszférát cölöpöl, amely valóban leránt minket Baltimore szennyébe. A kilátástalan jövőbe, az elhagyatott házak hullái közé, a menthetetlen generáció eltiport ambícióiba. Mesterien alapos.

Komplex, mint egy előre eltervezett sakkjátszma. A fordulatok, az összes lépés, az egymásba kulcsolód szálak, karakterek, momentumok, minden tökéletesen passzolva alkot kollektív egészet. A gyenge második szezonnak éppúgy megvan a kapcsolódási pontja, mint bármely karakternek. És ez a gyönyörű átgondoltság, ez a hibátlan struktúra és utánozhatatlanul vezetett karakterfejlődés, a dinamika és a precízség teszi a Wire-t világhírűvé.

Nem lehet tőle elvitatni. 9/10