A sportfilmek sosem mennek ki a divatból. A Chasing Mavericks egy klasszikus "mester-tanítvány" film, annak minden jellegzetességével és jelen esetben középszerűségével is. Gerard Butler figurája készíti fel a fiatal, ambícióval és kitartással teli ifjoncot, hogy meglovagolja a több emelet magas hullámorgiát. Ezzel össze is foglaltam a cselekmény sava borsát.

Mert sajnos a mókás, napsütötte és korrekt tréning közben a személyes dráma, a papírlapnál vastagabb történettel rendelkező karakterek elsikkadnak. Butler titokzatos, sötét, keserű múlttal rendelkező mester-figurája alig kap többet pár felületes drámai elemnél, miközben a mitugrász hülyegyerek és a helyi menőcsávók közötti konfliktus (annak szerelmi mellékszálával együtt) több idővel és felesleges kibontottsággal gazdálkodik. Kár. Mert míg ez a tipikus tini-opuszok felmondásával untatja a nagyérdeműt, addig a háttérben lappangó apai- és párkapcsolati bonyodalom sokkal érdekesebb, nagyobb felhangot is kaphatna - csakúgy, mint az alkesz, fiát elhanyagoló anya karaktere - de Elizabeth Shue-nak úgy látszik már csak ennyi jut.

Ettől függetlenül a CM hangulati faktora időnként egész ügyesen hozza a klasszikus szörfözős szcéna élvezetes pillanatait, monumentális hullámokkal, elszántsággal, ezen életstílus addikciójával. Szóval a rosszal ugyan nincs köszönőviszonyban, de csak pár utcával arrébb járnak reggelenként. Így minden idők legjobb szörf-filmjének (amely valójában még csak nem is az (Holtpont) ), abszolúte semmi félnivalója nincsen, hogy letaszítják onnan. A "trú-sztori"-ból adaptálás és az elmaradhatatlan tanulság stáblista elé biggyesztése persze ezúttal sem marad el. De nem is haragszik érte az ember. 5/10