Minden egy gyilkossággal kezdődött...
...hangozhatna az elcsépelt marketingszöveg az A&E csatorna prezentálásában készült előzménysorozathoz. Legalábbis Anthony Cipriano (készítő) elképzelése alapján így indul útjának a Robert Bloch regényét és Hitchcock Psycho-ját alapul vevő történet. A helyzet pedig az, hogy ez a majd egy órás felvezető epizód nagyon messze van a neo-Hitchcocktól és olyan középszerűen unalmas, mint egy Maroon 5 nóta.
Meglehet, hogy túl szigorú voltam a fenti sorokkal, de a Bates Motel "pilótája" fájóan kiszámítható. Ugyan ez még valóban csak alapozás, karakterismertető a hosszútávú fejlődéshez, amelyben remélhetőleg szép lassan bomlanak szét az elmék (anyáé és fiáé), egyelőre azonban a feszültség, a terror, vagy az izgalom még csak egy elromlott öngyújtó meg-megpislanó tűzkövéhez hasonlít.
Aki látta az eredetit (vagy olvasta a könyvet etc.) annak már van fogalma róla, hogy a történet miképp és miért éppen úgy indul, ahogyan teszi. A többieknek: Norma (Vera Farmiga) és Norman (Freddie Highmore) miután tragikus (és tisztázatlan) körülmények között elhalálozik előbbi férje, utóbbi apja, vásárolnak egy motelt, mellé egy óriási házat, ahol majd kettecskén tengethetik közös életüket. Ám a dolog nem ilyen egyszerű, amikor kiderül, hogy az előző tulaj, akitől a bank elvette a telket, részeges fellángolások keretében követeli vissza egykori tulajdonát, illetve a város épp azt tervezi, hogy kerülőutat épít, amely által az említett motel pontosan kikerül a zónából és elesik esetleges megszálló vendégeitől. Anyuci pedig hamar morcos lesz, ha baszakodnak vele. Mindez az okostelefonok és a gyökér tinédzserek korába ágyazva.
A történettel ellentétben azonban a karakterekkel semmi gond nincs. Vera Farmiga "Normá-ja" egy harcias, makacs és eltökélt asszony, akinek szép lassan egyre többször gurul el a gyógyszere, de átélt traumái fényében ezen talán nincs is semmi meglepő (és még csak néhányat ismerünk közülük). Ugyanakkor talán kissé túlzásba viszi a karakter dühének, jellemének kinyilatkoztatását így forrongás helyett, inkább langyossá válik Farmiga alakítása. Highmore "Norman Bates"-e ellenben óriási. Mintha Anthony Perkins leszármazottját látnánk, aki valaha normális fiatal volt, kissé különc gúnyában, de aberrált defektusoktól, elmezavarodottságtól mentesen. A mosolyában pedig már most ott tükröződik az a félelmetesen őrült vigyor csírája, amellyel Perkins egy életre beírta magát a pszichopaták nagykönyvébe (egyébként többek közt az oridzsinál film csakis miatta és a zenéje miatt jó).
Bár tudom, hogy lehúzom kicsit ezt a pilotot, ennek ellenére a potenciál ott pislákol a fonnyadt kiszámíthatóság mögött. Hiszen az erős karaktereket, morbid előzményekkel, konfrontációval, beteges hajlamokkal még akármerre terelhetik, hogy végül eljussanak arra a pontra, amelyben első találkozásunkkor megismerhettük őket. Márpedig ez a sorozat kulcsa, amit ha megfelelően forgat a zárban még sok ajtó kinyílhat előtte. Kár, hogy most még az írók merészségéből alig-alig érezni valamit - már, ha feltételezzük, hogy van nekik. 5/10
