Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

ez_a_blog.png 

  18_v3.png

banner_erdekesseg_tombraider.jpg

banner_sorozatkritika_truedetectives02.jpg

banner_sorozatkritika_sexanddrugsandrockandroll.jpg

banner_elmelkedes_sorozatjunkie.jpg

banner_filmkritika_madmaxfuryroad.jpg

Hatfields & McCoys (2012)

2013.03.11. 06:00 Gevin

"Ha volt valaha is két olyan ember, aki félreértette egymást, azok mi vagyunk. - Anse Hatfield"

Minden 1863-ban kezdődött Nyugat-Virginiában. Anse Hatfield (Kevin Costner) és Randall McCoy (Bill Paxton), a két egy oldalon harcoló bajtárs ekkor még nem sejtette, hogy életük hátralévő részében olyan gyűlölködés, ellenségeskedés és viszály feszül majd kettejük és rokonaik közé, amely egy eposzi háborúhoz vezet. Hatfield elnézve a fennálló helyzet jelenlegi állapotát, úgy dönt, hogy dezertál, ami McCoy határozott és rendíthetetlen életszemléletében súlyos bűnnek minősül. Ez az első apró, de a későbbiekben annál jelentősebb összetűzés szolgáltat alapot a szikrázó feszültséghez, ami kialakul a két család között. Amely végül hosszú, fájdalmas és gyötrelmes vérengzéshez vezet.

Hatfieds & McCoys Costner.jpg

A Kevin Reynolds rendezésében és Kevin Costner producerálása alatt készült minisorozat, debütálásakor kábeles nézettségi rekordot döntött.

Miután a háború véget ér, McCoy egyedüli túlélőként megtörten hazatér, a folyó túlpartjára szeretett családjához. Hatfield a templomban (ahol nem túl gyakori vendég) nem hisz a szemének, hogy egykori bajtársa él és lélegzik. Amikor igyekszik kifejezni felé, hogy örül a visszatérésének, McCoy gyakorlatilag minden szavával és tettével ellöki magától. Ezen pedig az sem segít, hogy Jim Vance (Hatfield jobb keze - Tom Berrenger olyan a szerepben, mint egy csótány, akit minden percben eltaposnál, de úgyis túlélné) közben golyót repít McCoy kuzinjának, Harmon-nak a fejébe.

De ez még csak az első golyó ütötte seb, amely kikezdi a testet, hogy aztán továbbiak következzenek. A sorozat első része a viszály kialakulásának, forrásának kezdőpontjait járja körül. A feszültség minden egyes esemény, kiontott élet és ellőtt töltény után egyre élesebb, s végül olyan tettekig fajul, amelyre már egyetlen reakcióként a bosszú szolgálhat. A szép szavak és kedves gesztusok elvesztik értéküket, mert ha vér folyik, az még több vért követel.

Hatfieds & McCoys 1.jpg

Reynolds és a forgatókönyvet író gárda remek atmoszférával teremti meg és ássa fel a két család közötti sérelmek vérrel áztatott talaját. Hogy aztán a pattanásig feszült érdekbeli különbségek és személyes atrocitások vulkánként robbanhassanak a néző arcába.

A minisorozat gyönyörűen sűríti a western műfajának legjellegzetesebb motívumait a bosszútól kezdve, az istenbe vetett hiten, annak tagadásán át a beteljesületlen és tragédiába fulladó szerelmi viszonyok kialakulásáig. Míg végül ez az esztelen, egyszerre fegyverrel és szóval, törvényes és törvénytelen úton folyó csatározás minél több véráldozatot követel. Az emberek hullanak, mint a legyek. A status quo eldurvulása pedig már olyan hatalmas méreteket ölt, hogy minden egyes lépés bármelyik fél részéről a béke megteremtésének irányába csak újabb pohár ellocsolt whiskey a tűzre.

Így a második felvonásban szabadul el a pokol: fiúk, testvérek esnek áldozatul, gyászoló apák, fivérek ragadnak fegyvert, hogy enyhítsenek lelki fájdalmaikon. Mindkét családfőt saját igazának beteljesítése hajtja a hátuk mögött felsorakozott és bennük elvakultan bízó családtagjaikkal megtámogatva. Kegyetlen, vérszomjas hadjárat ez, mely nem érhet szép véget.

Hatfieds & McCoys 7.jpg

Mindemellett a történetben fel-felbukkanó szövevényes szerelmi szálak néha kissé erőltetve passzolnak csak a képbe, ahogy a gyakran nyomtalan módon bekövetkező időbeli ugrások is kizökkentően hatnak. Egy szemvillanás alatt eltelik egy év, a szereplők alig öregszenek és gondolkodásmódjukon illetve életstílusokon sem igazán fog az idő. Szóval gyakorlatilag észrevehetetlenül zakatolunk előre a történések közepette - amit egyébként a forgatókönyv meg is kíván, lévén a valóságban is többször jónéhány év telt el egy-egy meghatározó esemény között. Mindez viszont a képernyőről nem jön át, az idő múlásának ábrázolása nem sikerült igazán jól. (Kis negatívumként még ehhez a bekezdéshez tapasztom, hogy a környezet néha meglehetősen steril a kor kontextusához képest.)

A harmadik felvonás azonban sikeresen betömi a lyukakat. Minden karakter megkapja saját történetének kiérdemelt lezárását, amelyek emocionális gócpontokként is sikeresen helytállnak. A dráma működik. Sőt, Kevin Costner monológjai, illetve Bill Paxtonnal zajló eszmecseréi külön esszenciák. A párosuk erőteljesen domborodik ki a közegből és hát lehet bármit mondani, de az ziher, hogy Costner-t western-szerepek megformálására szülte a jóisten. Erről ismét biztosít mindenkit karizmatikus játékával (Paxton mellette kevésbé képes dominálni, de minden tőle telhetőt megtesz).

Hatfieds & McCoys 2.jpg

Nem véletlen, hogy a Hatfields & McCoys a History Channel gyöngyszemévé vált: a valós történetet remekül adaptáló háromrészes minisorozat ugyanis egy markáns westerndráma két kiváló karakterszínésszel és egyéb remek mellékszereplőkkel a tarsolyában. Kellően dinamikus, minőségi és élvezetes mozgóképes olvasmány. A műfajért, a korért és Kevin Costner westernjeiért lelkesedőknek haladéktalanul ajánlott a megtekintése. 8/10

Szólj hozzá!

Címkék: western dráma történelmi sorozatkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaviagra.blog.hu/api/trackback/id/tr625126570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...