Ha emlékeim nem csalnak már a második évad kapcsán felmerült az a bizonyos a találkozás, amelyre most sor került, és amit a nézők már pedzegettek jócskán ezelőtt. Azt kell mondanom, hogy ezzel a legerőteljesebb morális drámát hozta a sorozat mióta visszajöttek a szünetről a bandukoló hótak. Spoilerdanger.

Megmondom őszintén kissé ráuntam arra a némileg értelmetlen háború kibontakozására, amelyet a Kormányzó generál. Akárcsak nekem, úgy a sorozatnak is szüksége volt egy afféle kizökkentő epizódra, egy nyugodt, de tartalmas útra, amely során a szétroncsolt lelkű a karakterek, ha csak rövid időre, de helyre tudják billenteni azt. Megmutatni mi van a rideg, érzéketlen, elvadállatiasodott énjükön belül. Maradt-e még ott bármi emberi, vagy már csak a csendben elsétálás rutinja egy túlélő mellett aki torkaszakadtából segítségért kiált.

Morgan (Lennie James tökéletes átéléssel hozza a félőrült, magányos és rezignált férfit) szavainak, üvöltéseinek súlya van. A mindent elvesztő férfi barikádok és csapdák közt stagnál, feldolgozhatatlan deficittel a szívében. Szinte alig ismeri fel Rick-et, akinek anno megmentette az életét.

A kettejük közt kialakuló heves vitának, eszmecserének minden momentuma remekül jellemzi a Walking Dead legfőbb erényét. A harmadik évadra a zombikon már rég túl vagyunk, itt mindenki meghal. Még ebben a kietlen, sorstalan és zord világban is az ember a legveszélyesebb. Morgan minden egyes szava úgy csattan Rick koponyájának, mintha zombiba vágná fejszéjét. Gyönyörűbben nem hiszem, hogy meg lehetett volna ezt írni, ezért az írókat csak dicsérni tudom a dialógusok felépítéséért.

Ugyanis többek közt végre eljutottunk odáig, hogy Michonne szókészletében már nem csak két szó szerepel, és végre elkezdték kibontani a karakterét. Csapattaggá formálni, és ezt természetesen a kölykön keresztül tették. Apropó, ha visszagondolunk mennyire szerencsétlen, tenyérbemászó hülyegyerek volt az első és második évadban Carl, és hol tartunk most, azt hiszem elégedettek lehetünk.

A szünet nem tett igazán jót a TWD-nek, a színvonal visszaesett, de ez a rész is bizonyította, hogy nincs mitől félnünk - hacsaknem Lori vissza-visszatérő szellemétől.