Egyetlen korty van már csak a viszkis üveg alján és affölé is egy nikotin sárga új emelkedik, hogy lassan, koordinálatlanul beleejtse a füstölgő csikket. Hank Moody lejtőn van. Önsajnálat-hányadékban, fokozódó depresszióban és totál alkoholfüggőségben. Rákenroll basszameg.
Minimális spoilerek a tovább mögött.
A Californication már réges-rég messze van a csúcstól, az előző évad szórakoztató volt ugyan, de távolról integetett csak, annak a hamisítatlan egyedi stílusnak, amely egykor fémjelezte. Mostanra pedig ott tartunk, hogy az egyetlen felhasználható ötlet, egy gyakorlatilag alibi évadra: a rehab. Oké.
Tekintve, hogy milyen vendégszereplőket szállítanak majd idén, minden esély megvan egy humorban tobzódó, a gusztustalanságban és morbid ötletekben térdig gázoló szezonra. De, hogy az írók ötlettelensége reneszánszát éli, az több, mint valószínű. Néhány jó poénon kívül az eredeti szereplők mérhetetlen retardságáról tanúskodott ez a kezdés és most nem feltétlenül jó értelemben véve azt. A szakma istene legyen áldott, hogy David Duchovny még hatodszorra is kontrollált, szélesre tárt magabiztossággal felmutatva középső ujját hozza a nárcisztikus-cinikus fasz író karakterét. Ebben nincs hiba. És végtére is szép a kilátás a Happy Endings erkélyéről.
De a minőségi dramedy-tól már jó messze sodorták a hullámok. Marad a nihil, a sziporkázó dialógusok, a múltat mesélő flashbackek, és az extravagáns vendégszereplők egyre bővülő tábora.
