Támadás „gőzerővel”

Azért olyan érdekes koncepció se terem minden fán, mint a steampunk kung-fu film, s talán ezért is esik oly’ nehezemre elismerni, hogy mennyire közepes eresztéssé szikkadt a harcművészet és az ipari forradalom csodáinak eme ígéretes párharcát képező táptalaj, ahol ököl csap össze vassal, ahol büszkeség dacol az igazsággal és ahol egy titokzatos idegen jelenik meg homlokán az ördög szarvával…

Yang Lu Chan különleges tehetséggel született. Ám tehetsége egyben átok is, hiszen hiába kerül ki győztesen valamennyi csatájából, a fejkendője alatt dudorodó szarva minden harccal egyre sötétebb tónust ölt, s ha végül feketévé válik, az egyúttal a fiú halálát is jelenti. Lu Chan egyetlen esélye, ha kitanulja a különleges Chen stílust, amit kizárólag a messzi Chen-falu lakói ismernek és gyakorolnak. A probléma csak az, hogy a technikát idegenek nem tanulhatják… Hősünk azonban nem adja fel és tovább idegesíti a jó népet, egészen addig, míg fel nem bukkan a kapukban a vasúti társaság óriási gőzgépe, nem más céllal, mint hogy a falun keresztül fektessen le síneket a terjeszkedő hálózatához. Ez azonban jó pár ház elpusztításával járna, így Lu Chan egy titokzatos öregemberrel és egy még titokzatosabb lánnyal összefogva veszi fel a harcot a monstrum ellen.

Ez így összefoglalva igencsak jól - na jó - bitang durván hangzik, csak az a gáz, hogy a Tai Chi Zero sajnos se a steampunk látványos stílusjegyeit, se a kung-fu izgalmas akcióelemeit nem képes olyan kreatív formába önteni, ami egy markáns, egyedi atmoszférával lengené át a filmet. Igaz, a háromdével erősített vizualitás az időnként fel-felugró vicces kiírásokkal, bunyós játékokat idéző effektekkel és különféle rajzfilmbetétekkel igyekszik egy szórakoztató őrültséggé avanzsálni a sablonokban sem szegény, sokszor ellaposodó történetet, de még ez is kevés ahhoz, hogy kirángassák a középszer ragadós masszájából, amibe a kisebb-nagyobb fellángolásai után valahogy mindig visszasüpped.

A legnagyobb probléma, hogy olyan sok üresjáratot engedélyez magának, hogy még egy óra elteltével is az az érzésünk támad, mintha egy legalább négyórás film expozíciója tekeregne előttünk mélán, felesleges drámai kitérőket téve, mivel az érzelmi töltet amúgy is egy nagy nulla. Amire mellesleg semmi szükség nincsen, mivel úgyis csak jócskán eltúlzott, látványos-dinamikus csatákat és széthulló gépszörnyeket szeretnénk látni, miközben egy epikus akcióorgia bontakozik ki a kattogó fogaskerekek, csikorgó fémlapok és a sípoló gőz sűrűjében. Ebből viszont pár ütősebb bunyón kívül vajmi kevés valósul meg, bár azt el kell ismerni, hogy a készítőknek van humorérzékük; néhány hasfalrengető poén bizony kegyetlenül odavág, a „stáblista utáni jelenet” megvalósítása pedig az egyik legnagyobb wtf momentuma a filmnek.

A Tai Chi 0 egynek elmegy ugyan, de jóval kevesebbet kaptam, mint vártam, így bármennyire is volt szórakoztató, a csalódottság vékony fátyla azért ráhullott az összképre. Nem baj, hisz’ a Tai Chi Hero címen készült folytatás még szépíthet rajta. 6/10