November 20-án újra előkerül a piros nyakkendő meg a fojtózsinór, a 47-es ügynök ugyanis visszatér, hogy egy minden eddiginél összetettebb és kidolgozottabb játékban likvidálja a célpontokat. Az eszköztára pedig finoman fogalmazva sem gyenge; tulajdonképpen bármit felhasználhatunk a környezetünkben leledző tárgyak közül. Akár egy asztali lámpával is fejbe kólinthatjuk ellenfeleinket, de az egyszerűbb lelkek egy szimpla tárat is beleereszthetnek az ügynök valamelyik csinos fegyveréből. A játék mellesleg kétféle módszerrel ill. stratégiával is végigjátszható lesz, vagyis a) esztelen ámokfutással végigsöpretünk a küldetéseken, miközben őrjöngve szórjuk az ólmot, vagy b) igazi profi módjára a háttérben meglapulva, a sötétben lopakodva és különféle rafinált cselekhez folyamodva végzünk a célponttal, kifinomult eszközeink felhasználásával. Megjelenés tehát november végén, mindhárom fő platformon, addig pedig csorgassuk csak a nyálunkat az alábbi igen durván odab*szós előzetesre:

Rögtön szembemennék azon állítással, hogy ez a film sokkal realistább, földhözragadtabb, szerethetőbb és átélhetőbb, mint a Sam Raimi féle verzió. Egy frászt. Pont, hogy ez az adaptáció egy totálisan elszállt, laza kapcsokkal egybetákolt infantilis képregényhű megvalósítás, amely ugyan könnyebben fogyasztható, de jóval felszínesebb is a pikkelyes bőre alatt. Tele van túlzásokkal, amelyek megmosolyogtatóak, szórakoztatóak és amelyek főleg a képregény - illetve a rajzfilmsorozat - meghatározó jellemzői voltak anno. De ez így van jól. Hiszen teljesen értelmetlen lett volna remake-et forgatni, ugyanazon panelek és közismert toposzok mentén felmondani az amúgy is már megannyiszor hallott sztorit. Marc Webb más utat választott, ami jól is áll a filmnek, meg nem is, mert az arányok néhol teljesen elcsúsznak. Az viszont ziher, hogy ez a Peter Parker, ez a Pókember sokkalta kedvelhetőbb, szimpatikusabb, szerethetőbb és végre jóízű humorral felvértezett, nem úgy mint elődje. És ez nem csak érdem, hanem jó forgatókönyv kérdése, mert aki valaha ismerte a pókfejet, az tudja, hogy milyen kis cinikus genyó is tud lenni a maga kitárulkozott valójában.

Október 30-31-én két nap rettegés és borzongás várja a blog látogatóit, ill. rengeteg cikk, játék meg miegymás. Van elég vér a pucádban?

Ma a horror műfaján belül már elég nehéz túlmutatni a brutális erőszakon, vagy olyan szintre emelni, amely még nem lett érintve. A klasszikus Evil Dead-ből feldolgozandó remake nem is tűzi ezt ki célul, de a tréler láttán az hótziher, hogy a felső kategóriás gore-t üti és tobzódik majd a véres erőszakban. Az eredetit körmölő Sam Raimi dolgozott részben a forgatókönyvön és az eddig kizárólag rövidfilmekkel bizonyító Fede Alvarez keze alatt készül(t) a film. Az biztos, hogy a borzongást, a sokkolást, a gyomorforgató ábrázolást és a kellemetlen feszültséget ez a bemelegítő előzetes ambiciózusan adja vissza. Az utolsó képsornál kötve hiszem, hogy csak nekem ugrott görcsbe a gyomrom.

Négy tahó az űrlények ellen

Az a nagy büdös helyzet, hogy a marketingeseknek sikerült a leggyengébb poénokat összeválogatniuk az előzetesekbe és a kritikusoktól se lehetett túl jókat hallani a Kertvárosi kommandóról, így aztán nem is övezete különösebb várakozás a filmet, ami bizony mindezek ellenére is az év egyik legnagyobb pozitív meglepetéseként furakodott be a mozikba. Legalábbis a Stillerék beteges humorából fakadó frenetikus hangulat, valamint a nézők torkából fel-felszakadó esztelen visítozás sorozata erre enged következtetni.

Íme a Shane Black féle, komorabbra vett Vasember. A moziban találkozunk.

Na végre! Eljött az idő, hogy a futószalagon gyártott, mozikba hányt aktuális horror franchise is megkapja a magáét. Természetesen Marlon Wayans az egyik értelmi szerzője ennek a paródiának, ami kiforgatja magából a hihetetlenül rémisztő (nem, dehogyis) Paranormal Activity-t. Vagy valamelyik részét, de igazából teljesen mindegy. Az biztos, hogy tipikus alpári humorról van szó, de kit izgat?! A jelmondata valami ilyesmi lehetne: Ne légy barom, ezt ne hagyd ki!